Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Bánkiné Molnár Erzsébet: Azonosságok és különbségek a közlakosok és a hivatali elit táplálkozásában Félegyházán 1745–1850

CUMANIA 22., Kecskemét, 2006 79 BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET AZONOSSÁGOK ÉS KÜLÖNBSÉGEK A KÖZLAKOSOK ÉS A HIVATALI ELIT TÁPLÁLKOZÁSÁBAN FÉLEGYHÁZÁN 1745-1850 A táplálkozáskultúra bemutatatása bizonyos rendszerességgel ismétlődő mindennapi cselekvések feltárását, helyszínének vizsgálatát, s befolyásoló tényezőinek kutatását igényli. Nézetem szerint a táplálkozáskultúra kutatása társadalomtörténeti meghatározottságú, amelybe beágyazhatok a művelődés- és gazdaságtörténet, s a mentalitástörténet eredményei. Az étkezések módja és gyakorisága, az ételféleségek nyersanyaga, elkészítése, amint a ház és a konyha időben, térben és társadalmi helyzet szerint változott. A közlakosság táplálkozása Itt és most tekintsünk el a lakótér elemzésétől, hiszen az érdeklődő erről elegendő ismeretet szerezhet a Redemptusok kötetből.

1 A lakótér helyett inkább az étkezési nyersanyagokat kell számba vennünk. Közöttük kiemelten a helyben termeiteket, előállítottakat. Félegyháza lakossága, hasonlóan más alföldi településekhez, a XIX. század közepéig elsődlegesen legeltető állattartásból és gabonatermesztésből élt. Az egyéb termesztvényeknek és a kismesterségeknek csupán kiegészítő szerepük volt a népesség életvitelének, gazdasági helyzetének alakításában. A szántóföldön őszi és tavaszi búzát, rozsot, kétszerest,

2 zabot, a nyilasosztású földön dinnyét, kukoricát, kölest, burgonyát termeltek. Az erdőföldön és a szőlőföldön köztes veteményként babot, uborkát, kukoricát vetettek, olykor káposztát vagy gyümölcsfát ültettek. Az egyéb vetemények a ház körüli veteményes kertben kaptak helyet. Természetesen a megtelepülés idején, az 1700-as évek közepén még nem minden később meghonosodott növényféleséget és gyümölcsöt termeltek meg Félegyházán. Azt bizonyosan tudjuk, hogy a gabonafélék mellett már a XVIII. század közepén is helyben megtermett a bab, a lencse, a borsó, a káposzta. A dinnyét az 1760as években még máshonnan szerezték be, ezért csemegének számított. 1763-ban pl. Szegeden vásárolt a tanács dinnyét, 20 forintért egy kocsival. Ugyanebben az esztendőben 12 félegyházi személy elrabolta egy csongrádi tanyáról az ott tárolt dinynyét.

3 Ekkor még a káposztából sem termett elég, ezért más helységben is vásároltak. 1775-ben viszont már voltak Félegyházán dinnyeföldek. A Kistelek felől Fél1 BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 2000. 2 Kétszeres = búza és rozs keveréke. 3 BKML. Kf. Lt. Missilisek 1762-63.