Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Solymos Ede: Bajai hajóácsok, bajai és tiszai mesterszavak

416 Sólymos Ede a laposorrú dereglye. Aki kompot rendelt, az azt mondta, hogy hány kocsira valót akar. A méreteket ezek alapján a mester már tudta. Egy 10 vagonos hajó hossza 30 m, szélessége 4,20 m, oldalmagassága 1,30 m. Egy 14 vagonos 27 m hosszú, fenékszélessége 5,08 m, oldalmagassága 1,50 m. Hetedmagával egy ilyen hajót hat hét alatt épített meg a mester. Tölgyfából építették a hajókat, a fát az erdőn „döntve" vették meg, és a superplaccon fűrészelték fel deszkának. Ez bizony nem volt könnyű munka, leginkább napszámosokkal végeztették. Egy bakra fektették a rönköt, s a hatalmas fűrésszel három ember vágta. Kettő alul a fűrészelő gödörben, egy pedig fent húzta. Egy köbméter fát egy nap alatt vágtak fel 5-8 cm vastag pallókká, amiből a hajót építették. Az első munka a fenék elkészítése. A deszkákat ideiglenesen a kantárokhoz szögezik, rámérik a hajó méreteit, körülkerítik, rárakják a fenékbordákat, a hablábakat. Ezután hévérekkel fokozatosan fölhajlítják a feneket, közben locsolják, fölállítják az orr- és fartőkét, az álló orrtőke alá szokás volt, pénzérmét tenni. Aztán jön az oldalazas. Előbb a mederdeszkákat, a legalsót tették fel, aztán a legfölsöt. Az oldaldeszkákat először az orr- vagy fartőkéhez szögezték, úgy hajlították a közepe felé. Közben sokszor pihentetni kellett a fát, vízzel locsolták, forgáccsal tüzelték. Két órába beletelt egy deszka meghajlítása. A mederdeszka felerősítése után már vizet mertek a fenékre, hogy dagadjon. A hajótest elkészítése után következett a varrás. Az összeeresztésekbe előbb gyékényfonatot vertek, majd két tétel mohát Ezt az erdőben szedték a mohás emberek. Az inasok dolga volt a száraz mohát bottal kiporolni. A tömítést vésőhöz hasonló mohozófával végezték, többnyire az idősebb mesterek, akiknek fizikai erejük kevés volt a nehezebb munkákhoz. A fenékdeszkák felszögeléséhez és tömítéséhez a hajó alá kellett feküdni. Nehéz volt ebben a helyzetben dolgozni, még ha segített is a párna, egy ferdére állított deszkalap, amire vállát és fejét támaszthatta. Hideg időben azonban ez sem védett az egész életre szóló reumától. A mohát akác vagy tölgy cinvesszővel fogadták le, s az egészet iszkábákkal - romboid alakú V alakba hajlított vaslemez - szegeitek oda. Az iszkábát a bajai superok győri cigányoktól vásárolták. Ennek készítése jellegzetes cigánykovács munka volt. Az iszkába alá kátrányos újságpapírt helyeztek. Az oldaldeszkák felerősítésére hatalmas araszos szögeket használtak, beveréskor a feje alá kócot csavartak, hogy szigeteljen. A szögek helyét előbb megfúrták. A szerszámokat a superládában tartották, volt itt faragófejsze, faragóbárd, csapózsinór, kapacs, különböző méretű fúrók, gyaluk, rókafarkú és keresztvágó fűrész, kétkézvonó, mohozó, fafurkó, iszkábaverő kalapács. Ehhez járultak még a különböző hévérek, csigák, láncok, kötelek, száraztekerők. Ez utóbbiak segítségével tudta ez a néhány ember a hatalmas hajótesteket a szárazra vonni, ill. a vízre ereszteni. Ehhez gerendákat fektettek a partra, szalonnával, faggyúval, újabban gépzsírral kenték, erre engedték rá a több helyen áthurkolt és fákhoz, bakokhoz