Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Solymos Ede: Bajai hajóácsok, bajai és tiszai mesterszavak

Bajai hajóácsok, bajai és tiszai mesterszavak 417 kikötött hajótestet, majd a köteleket lassan engedve csúsztatták a víz felé. Arra ügyeltek, hogy a hajó a vízzel párhuzamosan álljon. Persze, nemcsak új hajókat építettek, hanem - különösen az utóbbi időben javítottak is. A hajót száraztekeróvel partra vontatták, hévérrel megemelték, és alápócolták rövid gerendadarabokkal. Ha kellett, deszkát cseréltek, az egyik mérte a szélességet a hajón, átkiabálta a másikhoz, aki az új deszkán jelölte be. Ilyenkor bukkantak a bálázásra is. Ha ugyanis rés támadt valahol, a hajósok egy tábla szalonnát vagy faggyús kócot tettek rá egy deszkával, - amit a bordákhoz szegeztek, leszorították és beékelték. Evekig kitartott. A hajdani gabonáshajók fedettek voltak, azért mondták tetejes hajónak is, Fedele fazsindelyből készült, akár csak a vízimalmok házhajójának. A kisebb hajók nyitottak, mint a kuntrák, burcsellák, sárhajók és köves hajók vagy egyszerűbben fa-, kő- és homokszállító dereglyék. A hajóácsok építették a nagy halasbárkákat is, melyekben nem csak tartották, de szállították is a halat. Ezek befogadóképessége több száz mázsa lehetett. A 250 mázsás 16 m hosszú, 1,50 m magas, alul 3,20 m, fent 3,80 m széles. A 150 mázsás 14 m hosszú, 1,40 magas, 2,80 ill. 3,10 m széles. Ilyeneket a Mohács-szigeti Badamér-féle telepen az utóbbi években is építettek. A hajóácsok azonban nem csak a megszokott superplaccokon dolgoztak, hanem vidékre is elmentek. Ha egy megsérült hajót nem lehetett volna elvontatni a telepre, akkor a mesterek mentek oda, de újat is építettek ott, ahol megfelelő faanyagot kitermeltek. Ahogy a vaslemezből készült uszályok terjedtek, a fahajóknak bealkonyult. Most már újakat nem építenek.

5 5 TIM. Adattárban saját gyűjtés, 162.69 és 649.79 számok, valamint a Néprajzi Lexikon, ahol további irodalom is található