Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Solymos Ede: Bajai hajóácsok, bajai és tiszai mesterszavak

CUMANIA 22., Kecskemét, 2006 415 SÓLYMOS EDE BAJAI HAJÓÁCSOK, BAJAI ÉS TISZAI MESTERSZAVAK BAJAI HAJÓÁCSOK Baja hajdan híres volt a dunai kikötőjéről. Már Evlia Cselebi is megemlékezik róla, de az 1767-es urbárium szerint is előnyei közé tartozik „a Duna folyam is, amelyen a szegény nép idegen kereskedők hajóit húzván, fáradságosan keresi kenyerét ... 210 vontató lovuk van...".

1 Életszerű leírást ad Mindszenthy Antal a bajai kikötőről az 1800-as évek elejéről).

2 A kikötő jelentősége a 18-19 sz. fordulóján, a napóleoni háborúk, a gabonakonjunktúra idején nőtt meg, amikor az Alföld legforgalmasabb kikötője lett. Bár a mesteremberek összeírásában nem találunk hajóácsot, feltételezzük, hogy már ebben az időben is voltak, akik legalább a legfontosabb javításokat elvégezték. Persze az ácsok, sőt a dunai molnárok is értettek hozzá. A 20. sz. elején Bezdánból költözött Bajára Szécsényi Imre hajóács, akinek orrtőkés házát a Néprajzi Értesítő is közölte.

3 Egy másik orrtőke - az Anna gabonáshajóé - 1950-ig a Sugovica sétányon volt felállítva, amikor a múzeum részére szereztük meg, s azóta is az állandó kiállításban látható. Szécsényi mester telepe a II. világháború végéig működött. A bajai múzeum Adattára őrzi néhány iratát,

4 amiből megtudjuk, hogy itt állott egy 28 m hosszú deszkaépület, mohás- és kéziraktár, melegedő, valamint az Árpád tért 6. sz alatt egy irodahelyisége, melyek a háború alatt leégtek. Háborús kárairól, ill. a telep méreteiről beadványaiból értesülhettünk. Több ízben fordult a város katonai parancsnokságához, hogy 1944. november és december hónapokban milyen szerszámokat tulajdonítottak el telepéről. Ebben szerepeltek 100-120 m hosszú drót- és kenderkötelek, hajóláncok, emelőhévérek, száraztekerők, fűrészek, fúrók, csavarkulcsok, és egyéb kisebb szerszámok. Egyik alkalommal az értékeket is feltüntette, mely közel 19 ezer pengőt tett ki. A mester tagja volt a város törvényhatósági bizottságának is. Széchenyi Imrének volt egy „Lenke" nevű fadereglyéje, mely az akkori árak szerint 18-20 ezer forintot ért, s melyet rendszerint bérbe adott. A II. világháború előtt az elmondások szerint kb 40 hajóács dolgozott Baján Az alkalmazottak órabért kaptak A megrendelő csak azt mondta meg, hogy hány vagonos hajót szeretne, na meg, hogy álló- vagy fekvőtőkés legyen-e. A fekvőtőkés 1 RAPCSÁNYI Jakab 1934. 71. 2 MINDSZENTHY Antal 1831. 40-50. 3

CSEFKÓ Gyula 1926. 138. 4 TIM. Adattár, sz.n. Szécsényi féle iratok.