Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Mészáros Márta. „Édesanyám így sütötte ...” – A házi süteménysütési és fogyasztási szokások családon belüli hagyományozódásának vizsgálata Kiskunfélegyházán egy háromgenerációs család bemutatásán keresztül

„Édesanyám így sütötte..." 411 Az interjúk alkalmával a megadott kérdéssoron túl receptek, receptgyűjtemények, sütési technológiák lejegyzésére is sor került, de ennek vizsgálata most nem tárgya dolgozatomnak. Összegzés A táplálkozáskultúrában a 20. században nagy változások történtek, amely egyrészt az új alapanyagok ismeretét és az étkezési szokások átalakulását jelentette. Számtalan változás egyik terméke az általam vizsgált sütemények, közülük is a legkésőbb kialakult úgynevezett cukros sütemények, amelyet házi süteményeknek neveznek. Nem a vásárolt süteményt, hanem a háziasszony által, családjának készített sült édes tészták számtalan variációját értem rajta. A vizsgálatomat leszűkítettem egy háromgenerációs családra, ahol a nagymama, anya és az unoka által készített sütemények megismerésén túl fő célom a készítés és fogyasztás szokásának és ismeretének átadása, vagyis a hagyományozódás vizsgálata volt. Az első generációnak a nagymamát, a család legidősebb tagját nevezem, aki szegény paraszti családból származott. Gyermekkori élményei meghatározóak életében, édesanyja minta, és követendő példa volt, úgy vezette háztartását, ahogy tőle tanulta, azokat a süteményeket és sült tésztákat készítette, amit, és ahogy tőle tanult. Férje, aki erdész volt, nem nyújtott neki minőségi változást, erdészházban - tanyán éltek, zárt külön önálló és önellátó világban. Férje halála után költözött a faluba, majd egy kisvárosba. Lánya, a második generációnak nevezett anya, ebből a tanyai szegény világból került a városba és itt kezdett új életet. Az ő sorsa fordult a legnagyobbat családi örökségéhez képest. Háztartásvezetésében és süteménysütési szokásaiban ötvöződik az édesanyjától tanult egyszerű, de ízletes, kiadós sült tészták, valamint a városban megismert cukros sütemények sora. Érettségizett, és adminisztrátorként dolgozott majd harminc évig, majd visszatért a gazdálkodáshoz férjével. Tanyájukon - a városi ház mellett - piacra is termelnek zöldségeket, de szinte önellátó, ügyes gazdálkodók. A harmadik generáció a lánya, akit unokának neveztem, már a városban született és él. Középvégzettségű, aki gyermekeit otthon neveli. Értő akarással tanult bele a háziasszonyi teendőkbe, önálló háziasszonyként saját tapasztalatai alapján alakította ki szokásait, megkapva hozzá minden anyai segítséget. Szívesen és gyakran készít süteményt, de nem csak azt, amit édesanyjától, vagy nagymamájától tanult, hanem új recepteket is. Az általam összeállított kérdéssor, amely az interjúk során vezérfonala volt a beszélgetésnek, arra irányult, hogy ebben a családban felfedjem a hagyományozott sütési szokásokat és feltárjam a különbségeket. Úgy feltételeztem, hogy mind a generációs különbségek, mind a különböző történeti korszakok élethelyzetei teremtette lehetőségek ellenére a családban van egy mozgatóerő, ami összetartja. A süteménykészítés egy különleges területe a házimunkának, kitüntetett alkalomra készítettek, és készítenek most is süteményt.