Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Mészáros Márta. „Édesanyám így sütötte ...” – A házi süteménysütési és fogyasztási szokások családon belüli hagyományozódásának vizsgálata Kiskunfélegyházán egy háromgenerációs család bemutatásán keresztül

410 Mészáros Márta tett problémát, hogy a férje szereti, és gyakran igényli is a süteményt. Amikor lehetősége van, készít egyszerű piskótát, amit ő nagyon szeret. Viszont itt új szokás jelenik meg, a cukrászdái sütemény fogyasztása. Csokoládékrémes, tejszínes sütemények, krémes, amit az unoka nem készít, ezért megvásárolják a cukrászdában, és otthon elfogyasztják. Végezetül mindhárman fontosnak tartották és tartják most is, hogy tudásukat tovább adják. Azontúl, hogy gyermekeik belenőttek a házimunkába és a süteménykészítésbe, a tudatos továbbadást hangsúlyozták. A nagymama így fogalmazott: „Fontos, mert így marad meg. " Felvetődik a kérdés ezek után, hogy ez a család mit tart maradandónak, mi az, amit tovább kell adni, meg kell őrizni. A receptet-e, a sütési technikákat, fortélyokat, a készítés szokását, az ünnepek süteményeit? Mindhárman fontosnak tartották, hogy amit ők tudnak - receptet, fortélyt - továbbadják gyermeküknek. A megtanított sütemények - azonban, mint lehetett látni, - nem minden esetben lettek igazán megtanult, elsajátított süteményekké. Van olyan, amit nem is tudtak megtanulni és továbbvinni. Oka több is lehet. Nem volt rá módja, mint a nagymamának, aki a vékony rétest, és az élesztős hájast nem tudja elkészíteni, és sajnálja is. Oka lehet, hogy nem érzett rá, nem sikerült és nem készítette többet, mint az anya a kalácsot vagy a fánkot. Harmadsorban pedig, már nincs benne az új sütemény a kínálatában, ezért nem is szükséges megtanulni, vagy mert elkészítik helyette. Ilyen az unoka esetében szintén a kalács, de az anya által készített kedvence, az „egytojásos" karamellás sütemény. Van azonban, amit a recepteken és technikákon túl hagyományoznak és sikeresen, - ez pedig a házi süteménykészítés szokása. Továbbadták a készítés igényét, és ezzel az örömét is. Egy ponton, pedig össze is köti őket, és az egész családjukat, amikor egymásnak sütnek, és azt elviszik, átadják. A süteménykészítési és fogyasztási szokások nagyon sokat változtak, ezt mindhárman példájukkal is mutatták. Szerintük a süteménysütési szokások csak minőségben változtak. A mai háziasszonyok már nem készítik - nem ismerik, nem tudják - azokat a süteményeket, sült tésztákat, amelyeket anyáik, nagyanyáik, dédanyáik készítettek. A cukros sütemények térhódításával, a számtalan süteményfajta és receptvariáció átalakította a házi süteményekről kialakított képet. A dédnagymama, nagymama ismert 4-5 fajta süteményt és készítette is, addig egy mai háziasszony lassan befogadni sem tudja a rengeteg sütemény variánst, és ismereteinek csak töredékét készíti el, - de ez is többszöröse a nagymama ismereteinek. Mindhármójuk ismeretségi és baráti körében az asszonyok készítenek házi süteményt, annak ellenére is, hogy a boltokban és a cukrászdákban egyre több édességet és süteménycsodát lehet megvásárolni. Az új nemzedék már könnyebben enged a kész, megvásárolható termékeknek, láthattuk ezt az unoka példáján, de nem hagy fel a süteménykészítéssel ő sem.