Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Mészáros Márta. „Édesanyám így sütötte ...” – A házi süteménysütési és fogyasztási szokások családon belüli hagyományozódásának vizsgálata Kiskunfélegyházán egy háromgenerációs család bemutatásán keresztül

„Édesanyám így sütötte..." 409 hogy nagyon nehezen tanítgatta az édesanyja, mert nem szerette csinálni. Az unokának határozott emlékei voltak az első önállóan készített linzeréről, és nagyon büszke volt magára. A beszélgetésekből kiderült, de rá is kérdeztem, hogy melyek voltak azok a sütemények, amelyeket az édesanyjuk gyermekkorukban készített. Mindhárman megerősítették a korábbiakat. Emlékeznek határozottan édesanyjuk süteményeire. A nagymama kiemelt még egy linzerből készített süteményt, amelynek gurábli volt a neve. A linzer tésztát kinyújtva, először kerek szaggatóval szúrta ki, majd azt félbe szúrta újra, és félhold alakot kapott. Megkente tojással, majd megcukrozta és sütötte. Rengeteget sütött mindig belőle és ők, gyerekek kettesével-hármasával vitték. A másik élménye a farsang és fánk. Szülei, de ő a férjével is mindig tartották a farsangot. Disznót is vágtak, és bőveld napon mindig készítettek fánkot. Az unoka viszont a bőség miatt nem is tudta felsorolni édesanyja süteményeit, mert mindig sokfélét és állandóan újakat készített. Inkább felnőtt korából vannak emlékei, amikor a kedvencek kialakultak és inkább azokat készítette már csak az édesanyja. Az édesanya süteménye meghatározó mindhármuk életében, még akkor is, ha nem viszik mind tovább, csak egy-kettő kerül be az ő süteményválasztékukba. Volt, amit nem tudtak megtanulni, vagy kedvencük, amit csak az édesanyjuk készít mindegyiküknek a mai napig. Ilyen az unoka „egytojásos" karamellás süteménye, valamint az anyának a kalács és a fánk, a nagymamának a rétes, amit viszont, nincs már aki készítsen, és csak az emléke maradt meg. Ezeken túl viszont van, amit mindhárman megörökölve és elsajátítva ma is készítenek. Ilyen a rácsos linzer, a krumplis pogácsa. Az édesanyáktól eltanult szokások mellett mindhármuk életében a házasságok a férjeikkel, új szokások befogadását is jelentette, amely változás volt korábbi életükhöz. Hogyan érződött ez az ünnepi és hétköznapi süteménykészítési szokásaikon? A nagymama férje jó ember volt, szerette az ünnepeket, megadta a módját. Szerette a húst, de nem ellenezte, ha sült tésztát, süteményt készített. „Amit megóhajtottak, azt megcsinálta" a nagymama. Kedvencek nem voltak. Viszont sok mindenről leszokott, mert volt, amit nem szerettek. Újdonságokat ritkán próbált ki, így leszűkült a sütemény kínálat, és maradt csak az édesanyja által készített költ, hajtott kalácsoknál. Az anya életében is hozott változást a házasság, a férje családjának a szokásai, illetve éppen az, hogy nem voltak szokásaik. Ehhez mérten az anya igazodva a férjhez, aki nem igényelte az ünnepeket, azok ellaposodtak és maradt csak az étkezés. Abban viszont pozitív változás történt, hiszen sok új technikát, receptet ismert meg, kipróbált és bővítette a süteménykínálatot. Kialakultak a kedvencek, amelyeket egyre gyakrabban készített, már alkalomtól függetlenül is. Az unoka, aki abban nőtt fel, hogy édesanyja bőségesen sokféle süteményt készít minden jeles ünnepre, vasárnapra, és néha hétköznapra is, neki így nem jelen-