Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Mészáros Márta. „Édesanyám így sütötte ...” – A házi süteménysütési és fogyasztási szokások családon belüli hagyományozódásának vizsgálata Kiskunfélegyházán egy háromgenerációs család bemutatásán keresztül

408 Mészáros Márta A születésnapok, névnapok nagy vendégsége, és a hozzá kapcsolódó sütés nem szokás egyik családban sem. Megköszöntik egymást apró ajándékkal és virággal. A nagymama úgy emlékezett, hogy apja születésnapját és névnapját mindig ünnepséggel, vendégséggel megtartották. Tortát soha nem készítettek ilyen alkalmakra. Nemrég az ő 80. születésnapját megünnepelték a gyerekei, akkor rendeltek egy szép nagy tortát. A lányai és unokái mostanában már készítenek, vagy rendelnek tortákat az unokák születésnapjára. Az anya, amikor lányai kisebbek voltak, születésnapjukra készített tortát, egyszerűen, gyertyával. Mikor felnőttek, ez abba maradt, de most, hogy unoka van, újra készített tortát, de volt, hogy a lánya rendelt a cukrászdában. Az utóbbi két évben nyáron a gyerekek születésnapjait összevonva, közös ünnepséget tartottak a tanyán. Bográcsban főztek és lányával együtt sütöttek süteményeket és tortát. Ez nagyon jól sikerült, így fogják rendezni ezután is. Az unoka születésnapra inkább rendel tortát, mert ő nem tudja olyan szépen feldíszíteni. Az ünnepek után a következő kérdéscsoport arra irányult, hogy kitől tanultak meg süteményt készíteni, mikor kezdett el először önállóan sütni és hogy emlékszik-e rá, mi volt az első süteménye. A nagymama hat testvére közül a legidősebb volt, így korán kellett segédkeznie a konyhában az anyja mellett. Inkább estére főzött vacsorát az édesanyja, amikor a munkából hazaértek. Nem sokat beszélt, így nem tanítgatta lányát, hanem, az nézte, hogy mit csinál, illetve mondta hogy mit segítsen. Amit meg tudott tőle tanulni, azt ma is úgy csinálja. Belenőtt. Az anya szintén a legidősebb volt a négy testvér közül. Hat-hét évesen már segített a konyhában, de ő inkább főzni szeretett, a húga, pedig sütni. Gyermekként már készített egytálételt, pörköltet, lepényt, palacsintát, tejes pitét, krumplis pogácsát, lángost. Ezt mind az édesanyjától tanulta meg, és ma is készíti őket. Az úgynevezett cukros süteményeket nem tőle, hanem a szomszédasszonyától tanulta meg, aki nagyon jól és sokszor sütött. Recepteket is tőle kapott először. Sok fortélyt, és újdonságot a munkahelyén is megtanult, amikor az asszonyok cserélgették tapasztalataikat, és receptjeiket. A mai süteménysütési szokásai viszont igazából a saját kísérletező kedvének köszönhető. Sok mindenre jött rá magától tapasztalat útján. Az unoka is édesanyjától tanulta meg az alapokat, szívesen segített a konyhában főzni-sütni, nem kellett kérnie. Mondta az anyja mit, hogyan csináljon, és ügyeskedett. Miután férjhez ment, és önálló konyhát vezetett, akkor próbálta ki igazán magát és jött rá a sütési fortélyokra. Neki is sokat segítettek a barátnők, akik tudtak és szeretnek sütni. Az első önálló süteményére a nagymama nem emlékezett, mindent sorban, fokozatosan, együtt kellett csinálnia, így nincs ilyen élménye. Az anya sem volt biztos benne, 6-7 évesen palacsintát vagy császármorzsát készített. Arra emlékezett,