Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)
Merinu Éva: A helvéciaiak búcsújárási szokásai
A helvéciaiak búcsújárási szokásai 387 7. Szomorú a szívünk, bánattal tele van, Kedves Édesanyánk reményünk benned van. 8. Mert Te vagy az árvák kegyes szószólója, Szomorú szíveknek meg vigasztal ója. 9. Ne sírjatok árvák, itt van Szüzanyátok, Örömre fordítja nagy szomorúságtok. 10. Légy velünk Mária e földi életben, És ha majd kimúlunk, Te vezess mennyekbe. 43 A búcsús beköszöntő után a csoport a saját számára rendelt mise helyére vonul énekelve, imádkozva. Az esetleges várakozási időt „olvasózással", imádsággal tölti. A szentmise után elvégzi a gyónást, majd az ünnepi nagymiséig a búcsúsoknak szabad programja van, amelyet barátkozással, búcsúfia-vásárlással, nézelődéssel töltenek el. De az sem ritka, hogy csak 10 órára, a nagymisére érnek oda. A búcsú napja, ünnep a kegyhelyen A búcsú napja előtt a helybéli hívek már elkezdték díszíteni a búcsújáróhely templomát. Virágokat helyeznek az oltárra, a szobrokra, a padokra, a legszebb terítők kerülnek ilyenkor az oltárra. A keresztre, lobogókra is virágokat tesznek. A búcsú napján külön is végeztek a hívek ájtatosságot: imádkoztak, énekeltek és könyörgéseket mondtak. Az ünnep fénypontja a valamennyi csoport számára közösen tartott nagy mise szentbeszéddel, mely mindig 10 órakor kezdődik. Az ünnepi nagymisén hangos ujjongásban törnek fel a lelkek. Szívből fakadó ének kíséri a szent cselekményt. A szentáldozásban pedig a hívek elnyerik azt, amiért tulajdonképpen mentek: a búcsút. Ezt követi búcsúcsoportok szerinti szervezetben, kereszttel és lobogókkal a szentséges körmenet. A körmenet jelentősége az, hogy alapvető emberi és keresztény igazságot fejezzenek ki: az emberi élet zarándok voltát és közösségi jellegét. Továbbá azt az igényt, hogy amit bensőnkben vallunk, arról külső és közös magatartásunkban is tanúságot kívánunk tenni. így minden körmenet nyilvános tanúságA köszöntő éneket a Mátraverebély-szentkúti búcsújárásuk alkalmával hallották és tanulták meg a helvéciaiak. Ez egy nagyon elterjedt ének a mátraverebélyi zarándokok között, erre utal, hogy több gyűjtésben is találkozhatunk vele. Már P. Zadravecz István is említi könyvében a kegyhely énekei között. ZADRAVECZ István 1934. 256. Volly István azonos formában közli Mária-énekei sorában, de ez az egyetlen közlés, ahol kottájával együtt szerepel. VOLLY István 1982. 410. Palkó Julán 1999-ben kiadott, Szentkútról írott könyvének függelékében ugyancsak változatlan szöveggel szerepel az ének. PALKÓ Julián 1999. 184. de a majdnem azonos című, korábban már említett búcsúskönyvben is megtaláljuk. VONSIK Imre 1997. 24.
