Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Kovács Endre: Miért pokol a pokol? – Népi humor a Délvidéken

CUMANIA 22., Kecskemét, 2006 313 KOVÁCS ENDRE MIÉRT POKOL A POKOL? Népi humor a Délvidéken BEVEZETÉS Nyelvezete, szókimondása miatt a népi humor mellőzött műfaj. Ennek ellenére társadalmi szerepe, szükségessége vitathatatlan. Fő jellegzetessége a szókimondás, amely egyik részről a napi nehéz gondok, szociális, etnikai vagy politikai problémákról tereli el a kisember figyelmét, más részről levezeti a feszültségét. A nevettetés művészet, a nevetés pedig szórakozás. Igazán feloldódni csak meghitt, vidám társaságban lehet. Ha valamely település határait lezárnák és minden viccet vagy közszájon forgó humoros jellegű pletykát, élcelődést lejegyezhetnénk, akkor élethű képet formálhatnánk a társadalmáról. A település társadalma pedig rétegekből áll: mint ahogy megvan a maga filozófiája úgy humorának az éle, amellyel a maga igazát próbálja bizonyítani. A vasárnapi nagymise után a templomból kiözönlő tömeg a település anyagi világának a színét mutatja: a fonákja teljesen más, ami a valósághoz legközelebb áll. Eletem első viccét néhai édesapám szabóműhelyében hallottam, ahol a népi humor börzéje volt. Ott cserélődtek és mentek „világhódító" útjukra. A helyi társadalom szereplőit hírből előbb ismertem meg, mint a valóságban. Később az ott hallott vicceket jó magam is tovább adtam. Volt rá példa hogy idegenben, aktuális viccekkel szereztem alkalmi barátokat. Néhai dédapám, Tancsik Fábián írásban ránk maradt viccein kívül, vicceket a településen soha senki sem gyűjtött. Néhány mókamester is élt a településen, akik nagy népszerűségnek örvendtek, közvetítésükkel is néhányat fölszedtem. Rájuk úgy tekintettek, mint a régmúlt idők udvari bolondjára: Következmény nélkül mindenkire megmondhatták az igazat, saját dőreségüket sem kendőzték el. Az elmúlt hatvan év alatt érezhető a szláv beütés, amikor a bánáti, montenegrói, dalmát, szerb meg a bosnyák atyafiak etnocentrikus népmesékkel bosszantják egymást, csakúgy mint a magyarokat, és megfordítva - de emiatt tettlegességre soha sem került sor. A politikai viccek külön műfajt képeznek, amelyek rendszerváltozáskor új köntösben jelentek meg. Amit a tisztelt olvasó elé tárok, az a bácskai Doroszlón ragadt rám, ahol életemet leéltem. Fogadják szeretettel.