Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Fehér Zoltán: „Táncolhat az a ló a csillagos egekbe” – A ló a bátyai nép életében

„Táncolhat az a ló a csillagos egekbe" 271 ként azt tartotta a hiedelem, hogy ha lovat vezetsz, ne nézz a szemébe, mert nem megy utánad. Többen beszámoltak róla, milyen ravaszságokkal próbálták némely munkaeszközüket, hengerüket, kocsijukat megmenteni a közöstől sikertelenül. A lovak azonban többet jelentettek, mint egyszerű munkaeszköz. A ló szinte társa volt a parasztembernek a munkában, akire büszke volt, akivel beszélgetni szokott, és akit természetesen óvott, gondozott. A ló is szerette gazdáját, ragaszkodott hozzá Ha hoszszabb időre igénybe vette a katonaság, gazdái otthon csaknem annyit emlegették, mint egy hadbavonult családtagot. Mesélik, hogy a harmincas években Jelencsity Gáspárék lovait is besorozták, bevonultatták. Néhány hét múlva egy gyakorlatozó honvéd fogatolt tüzérüteg vonult végig a falun. Hirtelen az egyik fogat bekanyarodott Jelencsityék kapuja elé szerkocsistul, ágyústul. A bakon ülő tüzér hiába ütötte verte a lovakat, azok addig nem mozdultak onnan, amíg nyerítésükkel ki nem hívták gazdájukat.

143 A lovak sorozásakor is történtek igazságtalanságok, hisz méltányossági okokból leginkább a fölösleges lovakat sorozták be, hogy a gazdaság ne maradjon egészen ló nélkül. Harangozó Mártonnal azonban másképp bántak. Л háború alatt szokás volt, hogy a gazdának be kellett adnia a lovát, kocsiját, szerszámát a katonaságnak. Vagy csak egyiket, másikat. Hosszabb-rövidebb időre. Tán 1944-ben édesapámnak kijött a községházáról a papír, hogy neki mind a két lovát a kocsit is meg mind a két szerszámot be kell adni a honvédséghez. A mostani kalocsai kenyérgyár helyén volt egy akácos kiserdő, ott volt honvédségi átvétel a repülők miatt. Hogy ott nem látják őket. Édesapám is vitte be az egész fogatot. Mikor rá került a sor, egy honvéd százados vette át ezeket, azt kérdezte a százados úr, hogy mennyi pusztája van neki. Édesapám mondta, hogy neki nincs semmi pusztája, neki húsz kishold földje van, nincs egyebe. A százados nem akarta elhinni, de a többi bátyai megerősítette apám szavait. A százados azt mondta, hogy az nem létezik, hogy ettől az embertől mindenét elveszik, mintha olyan nagyon gazdag ember lenne. Ez nem létezik. Azt mondja: Maga nagyon bűnös lehet a bátyai esküdtek előtt. Édesapám elcsodálkozott. Azt mondja: En is esküdt vagyok. Maga esküdt? - kételkedett a százados. De akkor megint a bátyai emberek megerősítették, hogy úgy van. Pedig apám ezekről a dolgokról nem tudott semmit. Akkor a százados azt mondta, hogy ő a saját szakállára apámnak visszaad egy lovat egy lovat meg a kocsit ott kellett hagyni. Amikor apám hazajött, jól berúgott a katolikus körbe, és mondta ott a falu gazdag embereinek. Azt mondta nekik, hogy FEHÉR Zoltán 1975. Ak.: Fehér Zoltánné Jelencsity Anna, 76 é. (2005).