Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Fehér Zoltán: „Táncolhat az a ló a csillagos egekbe” – A ló a bátyai nép életében

244 Fehér Zoltán A ló növekvő jelentőségét jelzi, hogy a 18-19. század fordulóján egyre több végrendeletben szerepel, s mindig kocsival együtt testálják az örökösre. 1787-ben például az örökhagyó gyermekei közös használatára rendeli kocsiját, lovát. Két Lovam, Kotsim minnyájoknak egyaránt Házy Szükségekre szolgállyon, és mindenkinek egyaránt legyen benne része, s el ne adódgyon mind addig, valameddig gyermekeim közül egy marad házamban.

6 Teleky János (talán jobbágysorban élő kurtanemes?) 1794-es végredeletéből arra következtethetünk, hogy az igás fogat megélhetést jelenthetett a szegény özvegyasszony számára is. mert azt írja: Feleségemre hagyom mind a két lovamat, Kotsimat melybül élhessen.

1 Egy 1809-ben írott testamentum az akkor még újnak számító vasas kocsiról szól, s a lovak színét is megnevezi: adom (...) egy deres paripa, egy sutét pej Kantza Lovaimat az ezekhez tartozandó avit vasas Kotsimmal és Szerszámmal. 1833-ban keletkezett a következő végrendelet: Kotsimat, Lovamat mint tulajdonomat Kettőt ezekből szaporítván Dusnokról hajtott engem illető három darab Jószágból és szereztetett szintén Maró s sy fiamnak utolsó rendelésem szerint hagyom. Az 1862-es végrendelet szövege már általánosnak tekinthető: a kocsit, 2 lovat is ide értve (...) fiamnak hagyom. 1828-ban radikális változást tapasztalunk. Ekkor ugyanis a 384 zsellércsalád birtokában mindössze 4 igás ökör található. (A szarvasmarhák száma is csak 146 darab.) Míg a lovakból 431-et írtak össze.

11 A 19. század elején a bátyaiak mezőgazdasági haszonállata tehát már elsősorban a ló volt. Az 1828-as regnicolaris összeírás megállapítja, hogy az 1770-ben behozott urbárium szerint a helységet katonai szállítás nem terheli, de hozzájárul a szállító állomásokhoz- Ez azt jelentette, hogy a forspont kötelezettséget a katonaság számára adott búzával és portio szalmával váltották meg.

12 A községnek mint communitasnak a 19. század első évtizedeiben már van előfogata és kocsisa. Egy magántulajdonban lévő irat 1843. december 29-i bejegyzése azokat a kiadásokat sorolja föl, amelyeket az elöljáróság tagjai utazások alkalmával költöttek. Itt olvassuk, hogy amikor január 29-én Tasson volt a bíró és a jegyző a confronlationalis széken, lovakra 2 portzio szénát vásároltak 24 krajczárért. Ugyanekkor 3 lóra istálló gyertyára 15 krajczárt költöttek. December 4-én Ketskeméten jártak lóportiok váltságdíjáért. A négy napos úton istállóért, hálásért, szénáért (stb.) 612 krajczárt fizettek. December 29-én pedig újból Tasson jártak s pénzt vittek (?). Ekkor 2 szál gyertya, istálló két ízben, 4 portio széna, 1/3 pesti mérő zab egy forintba került.

14 6 BL Bátya V. 309/1787. 7 BL Bátya V. Végrendelet 1794. 8 BL Bátya V. 309/2 1809. 9 BL Bátya V. 309/2 1833. 10 BL Bátya V. 309/2 1862. 11 OL Regnicolaris Conscriptiones 1828 Bátya. 12 BL Községházi iratok. Községi jegyzőkönyv 1836. 10 mérő búza 5 forint, 200 portio szalma 23 forint 20 krajtzár. 13 BL Községi jegyzőkönyv. 1842-ben Kapitány János helység kocsisa. 14 Ivota István bátyai lakos birtokában lévő irat.