Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: Hajósi sváb lakodalmi szokások a XX. század első felében

Hajósi sváb lakodalmi szokások... 197 Édesanya és édesapa, jöjjetek ide, nézzetek szeretett gyermekeitekre, amint szemükben könnyekkel tőletek gyermeki búcsúval búcsúznak el. Vőlegény és menyasszony, oly rózsásnak tűnhet az élet a mai nap fényében, az élet kínja tán nem sújt majd reátok keményen. Kívánjuk nektek, áldásban és szerencsében éljétek boldogan a házasság kötelékében. Te vőlegény, ki csokrot viselsz, édesanyádat ne taszítsd el, hanem tiszteld, hisz tőle tanultad gyermeki kötelességed. Szeressed őt és tiszteld, hogy Isten hosszú éveket adjon neked. Szívből szeretett édesanyám, szeretlek halálom órájáig. Köszönöm neked, hogy neveltél ifjúkorom idejében, adj eztán is tanácsokat, erősíts az erényekben. Ékes menyasszony, te élted legszebb napja lehetne ez, szüleid ha élnének, nem hűs sírban pihennének. Nagy a te szomorúságod, hogy oly korán el kellett válnotok. A vőlegény is szomorúan tekintget körül, hogy kedves apjaurát nem találja sehol. A menyasszony szülei sírban pihennek, az emberek arcán könnyek peregnek. Sirassuk el a jóságos szülőket, szellemüket ma ide idézzük meg. A szerető szülői szív, halld, így szól: Szívből szeretett gyermekem, milyen árva is vagy te, milyen árván vársz valakit új életed kapujában. Szívből szeretett szüleim, menyegzőmre gyertek el. Égi Atyám, kérlek téged, szüleim az égből rám tekintsenek le. Sóhajtozom és könnyezem, hogy nem láthatom szüleinket. Mily boldog lehetne apám és anyám, ha vidám szemmel mellettük állva