Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: Hajósi sváb lakodalmi szokások a XX. század első felében

198 Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária őket láthatnánk. Testük messze, hiszen hideg sírba eltemetve szellemük tán fölrepült a szülőkhöz a magas égbe. Ékes menyasszony, mily boldog a te édesanyád, kinek ezért köszönetet se mondtál, köszönd meg hát hálásan, és mondd szívedből hangosan: Szeretett anyám te, hálámat fogadd szívedbe, ifjú koromtól fáradoztál, ifjú éveimtől jósággal elhalmoztál. Ékes menyasszony te, lásd, mily boldog melletted édesanyád, jaj, miért is nem lehet itt édesapád?! Bár őt nem láthatjuk, mosolygó szemmel nem nézhetjük, de tudván tudjuk, ő itt van velünk. Az apai szív sírban nyugszik, ám az apai szeretet itt van velünk, az apa szeme mindent látni fog, ami az Isten házában történni fog. Apai lelke itt van velünk az esküvő szép perceiben, szólj hát hozzá bátran. Halljad, apám, ó jaj, apám, gyermeked menyasszonyi öltözetben, virággal és koszorúval ékesen, gyermeki szíve mégis sír keservesen. Ó, apám, én egyetlenem, gyermekeidet hallgasd meg. Bár nem láthatnak téged, apai áldásodban őket részesítsed, mikor Isten szeme előtt megjelennek. Mondjatok hálás köszönetet nagy szüleiteknek és testvéreiteknek is, Isten templomába mielőtt utatok visz. Titeket is, kedves barátaim, szívembe örökre bezártalak. Nyújtsátok búcsúra baráti jobbotok most, mikor elhagyom szép ifjúkorom,