Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)
Kothencz Kelemen: Nyelvrendi perlekedések – A római katolikus istentiszteleti nyelvrend ügye a hercegszántói sokac és magyar lakosság körében a 19–20. század fordulóján
116 Kothencz Kelemen írják, ezért az egész tömeg zúgolódva távozott a vezérek azon kijelentésével, hogy majd följegyzik őket máshol. A plébános jelentése szerint a hangulat nagyon elkeseredett volt a sokacok között, és elszántak voltak, hogy katolikus hitüket elhagyják. A templomba már csak hat sokac asszony és egy férfi járt, aki mellesleg concubinatus vagyis vadházasságban élt. A vízkereszt utáni harmadik vasárnapon a 10 órai prédikáció sokac volt, és azon csak három sokac asszony és a fent említett férfi jelent meg. Czár plébános március 6-án beteg édesanyját ment meglátogatni Zomborba, és ha már ott járt, felkereste a helyi szerb esperest, Kupusarevic Ljubomirt, akitől megtudta, hogy összesen 897 felnőtt sokac hívő jelentkezett aposztáziára. 96 Az esperes még az átlépendők névjegyzékét is megmutatta a szántovai papnak. Továbbá informálta arról, hogy a tényleges áttérés 12-én lesz, és ezt már a bajai szolgabíróságnak is bejelentette. Czár András plébános próbálta meggyőzni a pravoszláv esperest, hogy a sokacokat nem a görögkeleti egyház iránti szeretet vezérli a katolikus egyház elhagyására, hanem az irigység, miszerint a szántovai magyaroknak is naponta külön istentiszteletük van. Az aposztáziát szándékozók az áttérésre 1899. március 12-ét, egy vasárnapi napot tűztek ki. Az említett napon Szántóvá és Béreg 97 határán 80 ünneplőbe öltözött helybéli várta a végeláthatatlan szekérmenetet, akik Zomborból és környékéről érkeztek. Az áttérési szertartás Jákob Prodanov udvarában történt egy ideiglenesen felépített oltár előtt. A misét 9 órai kezdéssel Kupusarevic Ljubomir zombori esperes celebrálta. 98 A Bácska című folyóirat a következőképpen tudósított az eseményről: „ Vasárnap, folyó hó 12-én tért át Szántován körülbelül 1200 lélek a katholikusból a szerb görög keleti vallásra. E fontos esemény városunkban is éreztette hatását, mert már a kora reggeli órákban mindenfelé nagy sürgés-forgás uralkodott, mindenütt robogó kocsik zakatolása hallatszott. A legmozgalmasabb képet a belvárosi gör. keleti templom előtti térség mutatta, hol a különböző járművekből valóságos kocsitábor keletkezett, mely díszkíséretül Kupuszárevits Lyubomir zombori esperesre várakozott. Fél hatra járt az idő, midőn megadták a jelt az indulásra. Érdekes volt nézni egyes utcakanyarulatoknál a hosszan elnyúló kocsisort, már csak azért is, mert a járművek nagy száma ~ vagy 500 kocsit sikerült összeolvasnom, de azokkal melyek más irányból igyekeztek Szántovára, lehetett vagy 800-900 - nemcsak egy felekezet tömeges részvételét, hanem s ez ránk magyarokra annál fontosabb, egy nemzetiség lelkes felbuzdulását és szívós összetartását is dokumentálta. Béregnél egy körülbelül 80 parasztlovasból álló bandérium elég tetszetős népviseletben várta az esperes megérkezését, mig a falusi notabilitások kocsin KFL. I. 1. b. Hercegszántó 1899/1753/45. 1899. március 8-án írta Czár András a levelet az érseknek. Ma Backi Breg Szerbiában. A Bácska с folyóiratban megjelent cikkre hivatkozik Mandic Zivko. MANDIC, Zivko 1999. 174.
