Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Kothencz Kelemen: Nyelvrendi perlekedések – A római katolikus istentiszteleti nyelvrend ügye a hercegszántói sokac és magyar lakosság körében a 19–20. század fordulóján

Nyelvrendi perlekedések 117 vonultak ki. Szántován 3 egyszerű, felirat nélküli diadalív féle fogadta a vendégeket, kik egy a község kellő közepén levő parasztház terjedelmes udvarában gyülekeztek, mely az ünnepély színhelyévé volt kiszemelve. Ott állították fel egy baldachinszerűen kifeszített ponyvafedél alatt az oltárt, mely előtt kötéllel körülkerítettek egy nagy négyszögalaku tért az áttérő hivek befo­gadására. Az ünnepélyes aktus fél 9 órakor kezdődött s főbb vonásaiban egy tábori mise benyomását keltette az ujoncesketéskor. Magát az áttérést különben mise előzte meg, melyet az esperes pontifikált fényes papi segédlettel. A szertartás, de különö­sen a szerb tanítóképezde elsőrendű férfikarának remek éneke mély hatással volt a roppant nagy közönségre, főleg pedig a proselytákra, kik szemlátomást mély áhí­tattal vettek részt az istentiszteleten. Azután következett az esperes beszéde, mely­ben az áttérőket ékes szavakkal figyelmeztette lépésük fontosságára és az ebből rájuk háramló kötelességekre. A beszédet több ízben helyeslésekkel szakították fél­be, végezetül pedig zajos »zsivió« kiáltásokkal fogadták. Most következett az ünnepélynek főpontja: maga az áttérés. Az esperes egy jelére letérdeltek a sokacok, elmondták az uj »hiszek egyet« és ezzel Isten és embe­rek előtt beléptek a görög keleti egyház kötelékébe. Még rájuk adták az áldást, az uj hivők még meggyóntak és az ünnepélynek vége volt. A véletlennek csudálatos játéka, hogy épen akkor, mikor az esperes, az áttérést foganatosítandó, jelt adott a letérdeplésre, a síri csendet megszakítá a kath. temp­lom lélekharangja, mintha siratná elpártolt híveit, kik ettől a pillanattól fogva meg­haltak az ő egyházára. Végül legyen fölemlítve ezen áttérésre vonatkozólag néhány statisztikai adat, a melyet hiteles forrásból merítettünk. Szántován a katholikus sokacok száma 2010 lélek. Ezekből áttért a gör. kel. vallásra felnőtt 897, gyermek 280, összesen 1177 lélek. Nem tért át felnőtt 305, gyermek 84, ezen kívül 7-18 éves korú gyermek 444 lélek, megmaradt tehát az ősei hitében 831 lélek Prokopy Ferenc" ' A sokacok kitérésének napján valaki, valószínűleg a sokacok közül, a katoli­kus papra is ráijesztett. Este fél 8 óra után, mikor a plébános a káplánnal vacsorá­zott, nyugalmukat puskalövésszerü durranás riasztotta meg. Egy ökölnyi nagyságú tégladarabot dobtak be a szobába, amely Összetörte a kettős ablakot és leszakította a függönyt. Czár András másnap jelentést tett a sokacok aposztáziájáról az érseknek. 100 Értesülése szerint azonban a 897-ből legalább 300-an nem mentek el a megbeszélt helyre. Az áttérni szándékozók közül néhányan a papnak titokban megvallottak, Bácska XXII. évf. 21. szám. Zombor, 1899. március 14. KFL. I. 1. b. Hercegszántó 1899/1791/49.

Next

/
Oldalképek
Tartalom