Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Kothencz Kelemen: Nyelvrendi perlekedések – A római katolikus istentiszteleti nyelvrend ügye a hercegszántói sokac és magyar lakosság körében a 19–20. század fordulóján

104 Kothencz Kelemen határoznák, felhívom Nt. Uraságodat, hogy a helyi körülmények tüzetes számbavétele mellett tegyen nekem az iránt véleményes jelentést, vájjon a tervbe vett újítást nagyobb zavar nélkül keresztül vihetőnek tartja-e. Igenlő esetben tegyen nekem egyúttal részletes javaslatot a megállapítandó istenitiszteleti sorrendet illetőleg. " ' A magyarok kitartóak voltak, és augusztus 29-én újból bátorkodtak levelet írni Kalocsára, „miszerint azon kérelmünket, melyben az ezred év megörökösítése, s a magyarosodás elérhetése czéljábol a szent mise és, egyébb egyházi szertartások alkalmával az Isteni-tisztelet fele része a magyar nyelven eszközöltetnék: ennél fogva ismételve legalázatosabb kérésünket, miként azt „mielőbb kegyesen megengedni, - és elrendeltetni méltóztatnék. " 33 Ezen levél után az érsek, 1896. szeptember 3-án megsürgette a plébánost a válaszadással. A szántovai plébános hat nap múlva felelt az érsek istentiszteleti nyelvrend változtatása dolgában írott levelére, melyből érdemes hosszabban idéznünk: „Időre volt szükségem, hogy a »véleményes jelentést« lelkiismeretesen fölterjeszthessem. Kutattam a viszonyokat, módozatokat - minden feltűnés nélkül. Arra a tapasztalatra jöttem, hogy az amúgy is - anyagilag - tönkre menő sokac nép, mely ép emiatt - mindenére oly nagyon féltékeny: kimondhatlanúl fájlalni fogja, ha az isteni tiszteleti nyelvre nézve is rövidülést fog szenvedni. Az újítás ennél fogva csendesen alig fog lefolyni. Itt-ott bizalmasabb forrásokból hallottam, hogy némelyek már előre is fény égetődznek. Kegyelmes Uram! hogy a különajkú híveim között a rendet eddig föntartottam: Istennek köszönöm. Boldog lelkipásztor is vagyok, míg híveim között a kölcsönös szeretet, tisztelet uralkodik. De pokoli életem lesz, ha az egyetértés köztük megzavartatik. Részemről azt óhajtanám, hogy Magyarországon minden magyarul menne. E szent meggyőződésem szerént intézem eddigi életemnek minden mozdulatát. Iparkodtam annak idején, általam szerkesztett »Bunjevac« című lapomban is ezen érzelmeimnek nyilvánosan kifejezést adni; de a másajkú néppel szemben e törekvésem, a magyarosítás, igen sok nehézségekbe ütközött. Mert az idegennyelvű nép még mindig nem érzett rá arra a gondolatra, hogy ő is kell, hogy magyar legyen. Mert a magyaroknak - Szántován - igazuk van; én lelkemből óhajtom, hogy az isteni tisztelet, teljesen feles legyen. De félvén a fenébb kifejezett következményektől: a legmélyebb alázattal kérem Kegyelmes Uramat, kegyeskednék a községi elöljáróság, vagy a bajai szolgabíróság útján egy hivatalos, részrehajlatlan összeírást elrendeltetni, és ha a folyamodók által említett számarány csakugyan megfelel a valóságnak: magas főpásztori akarata szerént, az isteni tiszteletsorrendet kegyesen megállapítani. KFL. I. 1. b. Hercegszántó 1896/2459. KFL. I. 1. b. Hercegszántó 1896/3644.