Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)
Kothencz Kelemen: Nyelvrendi perlekedések – A római katolikus istentiszteleti nyelvrend ügye a hercegszántói sokac és magyar lakosság körében a 19–20. század fordulóján
100 Kothencz Kelemen legutóbbi népesség-összeírás alkalmával a falu sokac lakossága közül többen magyarnak vallották magukat, ezáltal gyarapították az összlakosság egyharmadaként összeírt magyarok számát. Sérelmeik közt szerepelt, hogy a magyarok ahelyett, hogy örülnének a kierőszakolt egyházi jogok 1/3-ának, azon mesterkednek, miként tudnák őket ősi jogaiktól megfosztani. Az érsek 1874. április 16-án kiadta 1057. szám alatt az isteni szolgálat nyelvére hozott határozatát, mely további nemzetiségi konfliktusoknak nyújtott táptalajt. 18 A Máriagyűdről 1875 pünkösdjén visszaérkezőket az új határozat értelmében sokac helyett már magyar énekkel kellett a templomba kísérni, „...a sokaczajku többség ezt tudván, a lobogókkal együtt magokat a működő segédlelkésztől és a magyarajku hívektől elszakítva, előre a templomba elsietett, mikor pedig a hátrahagyottak odaértek, akor a templomból kirohantak, be nem várván az ájtatosság befejezését. A templomon kívül pedig utón útfélen kiabáltak »nem kell többé pap, nem a mi papunk többé, nem is fizetjük, fizessék a magyarok, nem kell menni templomba, más hitre kell térni«... " 19 Ez volt az első tüntetés. Ezt követően 1875 év végéig minden ünnepi misét sokac nyelven tartottak, és nem történt semmi zavargás egészen a következő év virágvasárnapjáig. Addig, pár nap kivételével minden ünnepet magyarul tartattak, virágvasárnap azonban egy második tüntetés történt a magyarok részéről. Egy magyar nő biztatására nőtársai és a leányok a templomban visszamaradván a barkaszentelési körmenettől magukat elvonták. Emiatt a magyar énekléssel tartott föltámadási körmenettől pedig a sokac hívek maradtak hátra a templomban. Húsvét vasárnap a sokacok a templom előtt csoportosultak, és beharangozáskor a kereszthez akartak menni, kihagyva a szentmisét. Mivel fehér vasárnap szintén magyar nyelvű mise következett, a sokacok ismét távozni akartak az Isten házából, de a plébánosnak sikerült őket tervükről lebeszélnie. A harmadik tüntetésre a Szent Márk napi (április 25.) búzaszentelési ájtatosság alkalmával került sor. A magyar nyelvű szentmise végén a sokac hívők előre kifundált terv szerint - a szertartásnál közreműködő elöljárók kivételével - kirohantak a templomból. A lobogókat magukhoz ragadták, és pap nélkül a kijelölt búzaszentelési helyre igyekeztek, ahonnét a szertartás befejeztével - a magyar hívőket hátrahagyva, - a templomba siettek, és sokacul énekre zendítettek. Miután meghallották, hogy a kántor a kóruson a „Te Deum", vagyis a Téged Isten dicsérünk című hálaadó ének intonálását követően az éneklést magyarul folytatta, „Hajdemo!" (Gyerünk!) felszólalással majdnem minden sokac az ájtatosság végét be nem várva kirohant az épületből. 18 KFL. I. 1. b. Hercegszántó 1874/1057. 19 KFL. I. 1. b. Hercegszántó 1876/769/61. Jerkovits Károly plébános 1876. április 27-én írt levele az érseknek, melyben beszámolt a szántovai tüntetésekről.
