Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)
Kothencz Kelemen: Nyelvrendi perlekedések – A római katolikus istentiszteleti nyelvrend ügye a hercegszántói sokac és magyar lakosság körében a 19–20. század fordulóján
Nyelvrendi perlekedések 101 Késmárky Béla helybeli szolgabírónak a sokac és magyar lakosság közti összekoccanások, vádaskodások miatt több alkalommal kellett erélyesen közbelépnie, majd az ügy kivizsgálása után a bujtogatókat, előénekeseket, lobogóvivőket 2-6 napi börtönnel fenyítenie. A plébános szerint a sokacság - mint vesztett fél - csak azt kiabálja, hogy „... elvesztette ősi jogát és az osztó igazságot úgy tartja hogy őket mind az összes hívek kétharmadát ama 5-6 kiváltságos főrendű ünnep nap jogosan megillette volna. Azért oly bőszültek és elkeseredettek, és valószínűen az előbbi istenitisztelet rendjét visszaállítani óhajtván, és tetleg nem bírván, újra felfolyamodnak, engem pedig gyanúsítnak hogy több magyart írtam mint valóban van, és azért káromolnak, és kiabálnak hogy nem fizetnek, pedig eddig sem nagyon pontosan fizettek. Többször ért már engem ily megrázkódtatás: egyszer a követválasztáskor hogy jobb meggyőződésemet követve intettem hogy itatás etetésért ne hagyák magokat eltántorítani, egyszer mert megyeibizottmányi tagjelöltnek fellépvén, előbb felkaroltak azután mások alatomos működése által elejtettek, egyszer pedig a föld végett, mivel, ... egy tagban adatott ki nekem. Most azonban legnagyobb mértékben agyarkodnak ellenem és káromolnak, és ama kiabálásokat ismétlik, minden ilyen megrázkódtatás után a finale az hogy »nem fizetünk, templomba nem megyünk« a párbéri hátralék ezekre felszaporodik se jómódjával sem execectioval nem érhetek czélt. " A helybeli pap szükségét érezte az érseki tanácsnak, már csak azért is, mert közeledett a máriagyűdi pünkösdi zarándoklat ideje. Próbálta megelőzni a hívők tüntetését, ezért tette fel a kérdést: „ Valljon nem lehetne ezt mint az előírt templomi szertartások keretén kívüli magány ajtatosságot vagy végkép ignorálni, vagy csak az oltártól őket megáldani indulás és érkezéskor, aztán se bekísérve se kikísérve magukra hagyni hogy éneküljenek tetszésök szerint?" Közbevetőleg jegyezzük meg, hogy a több nemzetiség által látogatott búcsújáró helyek bizonyos ünnepeit egy-egy népcsoport előnyben részesítette, míg más ünnepi alkalmakat egyáltalán nem látogatott. így alakult ki, hogy Máriagyűdre pünkösdkor inkább a sokacok, Szentháromság vasárnapján a magyarok, Kisúrnapkor (Űrnapja utáni vasárnap) pedig elsősorban a németek zarándokoltak el nagyobb számban. 20 Az érsek a fent említett levél kézbevétele után néhány nappal válaszában arra szólította fel a szántavai papot, hogy a nyugtalankodókat engedelmességre és békére figyelmeztesse. Továbbá a botrányos tüntetésektől, melyek a nyilvános istentiszteletet megzavarnák és a hívek közti egyenlőtlenségre okot adnának, óva intse." 1 Ami pedig a Máriagyűdre tartó „ajtatoskodók kíséretét illeti", amennyiben a kiadott rendeletre nem engedelmeskednek, és további tüntetéseket szerveznek, úgy a lelkipásztor tartózkodjék a velük történő kapcsolattartástól. 20 BÁLINT Sándor - BARNA Gábor 1994. 288. 21 KFL. 1. 1. b. Hercegszántó 1876/769.
