Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)

Kepéné Bihar Mária: „Európa kitsinyben ...” – A Bács-Kiskun megyében élő nemzetiségekhez kötődő paraszti játékszerek a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely gyűjteményéből

366 Kepéné Bihar Mária A nemzetiségi gyermekjáték kutatás napjainkban A II. világháborút követő bő három évtized nem kedvezett a nemzetiségeket érintő kutatásoknak, így a nemzetiségi játékkultúra vizsgálatának sem. Az 1970-es évek elejétől kezdtek nagyobb számban megjelenni a nemzetiségek által is lakott települések helyismereti, helytörténeti kötetei és az 1980-90-es évekre bontakozott ki igazán az erre fókuszáló kutatás.

31 A gyermekélettel, gyermekjátékkal kapcsolatos kutatásokat a nemzetiségi népismeretet, nyelvet oktató iskolák, a helytörténeti gyűjtemények és a hagyományőrző csoportok, valamint a helytörténeti és nemzetiségi kiadványok inspirálták a közelmúltban. Bár az előbbiekben felsorolt tényezők következtében egyre nagyobb igény mutatkozik a nemzetiségi gyermekélet és gyermekjáték kutatásra, még mindig rengeteg a hiányosság és a fehér folt ezen a területen, különösen egyes települések és nemzetiségek tekintetében. A kutatás szabaddá és kívánatossá válása mellett fő pillérét jelentette a nemzetiségi gyermekfolklór és játékkultúra ápolásának a nemzetiségi óvodák, iskolák működése, újjáalakulása, illetve az anyanyelv és népismeret oktatása ezekben az intézményekben.

32 Az 1879. évi XVIII. te. életbelépéséig, amely a magyart, mint tanítási nyelvet kötelezővé tette az egész országban, Bács-Bodrog vármegye valamennyi iskolájában anyanyelven folyt a nemzetiségek oktatása.

33 Mivel a kisebbség megmaradásának egyik záloga a nemzetiségi oktatás, így a történelem folyamán többször politikai viták kereszttűzében állt.

34 Elég, ha csak a hercegszántói állami délszláv népiskola II. világháborút követő történetére gondolunk.

35 A Nemzeti Alaptanterv 1995-ben vezette be a kisebbségi népismeret műveltségterületet a nemzeti és etnikai kisebbségek oktatásába. Céljait így fogalmazta meg: „A kisebbségi oktatás sajátos célja a kisebbségi önazonosság megőrzése és erősítése. Ennek érdekében törekszik a népköltészet, a zene, a képzőművészet, a szokások és hagyományok megismertetésére és ápolására; a történelmi hagyományok, az anyanyelvi kultúra, a hon és népismeret oktatásra; a különböző kultúrák értékeinek kifejezésre juttatásával toleranciára, a másság elfogadására és megbecsülésére nevelésre; az anyaország életének, kultúrájának, történelmének megismerésére. " 36 30 A tanulmány ezen fejezetét a nemzetiségi falvakban élő könyvtárosok, óvónők, pedagógusok, néprajzi gyűjtők körében végzett kérdőíves felmérés alapján készítettem. Név szerint a köszönetnyilvánításban említem meg őket. 31 Ezt támasztja alá a Bárth Dániel által készített nemzetiség kutatási bibliográfia is: BÁRTH Dániel 1997. 167180. és a kecskeméti Katona József Megyei Könyvtár Helyismereti Gyűjteményének nemzetiségi anyaga is. 32 A nemzetiségekre vonatkozó oktatáspolitika változásairól: ÁCS Zoltán 1984. 277-283. 33 TARJÁN G. Gábor 1992. 151-162. Az egyes iskolákban az oktatás nyelvének változásáról és az ehhez kapcsolódó vitákról írnak a következők; Vaskút esetében: Paul, FLACH 1983. 589-594. Csávoly esetében: MÁD1CS Mihály 1969.81-85. és 1983. 497536. Gara esetében: HEFFNER György 1995. Csatalja esetében: VÁGVÖLGYI Ferenc 2001. Bácsbokod esetében: MOLNÁR János 1990. Baja esetében: MOLNÁR János 2002. 35 TÓTH Ágnes 1994. 114-132. 36 Nemzeti Alaptanterv. (Melléklet a 130/1995.X.26. Kormány rendelethez.) MKM, Korona Kiadó, 1995. 18.