Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)

Kepéné Bihar Mária: „Európa kitsinyben ...” – A Bács-Kiskun megyében élő nemzetiségekhez kötődő paraszti játékszerek a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely gyűjteményéből

„Európa kitsinyben..." 363 Susz karena pomedémé, Ale, ale, tante Csicsóka szupera Mézes-mázos toléra Szákó, szákó, farkas pipa Váló, váló, fabába. Adálva, vádolva csoroszlya, Is, is annak is, Cukor gyému, dale pis. " ' Az egy településen lakó nemzetiségek, népcsoportok gyermekei előszeretettel játszottak válogatás nélkül egymással is, ha arra lehetőségük adódott. Ha lakókörnyezetük némileg térben el is különült, de egész faluközösséget érintő alkalmakkor, búcsúkor, vásárkor, a gyermekek számára oly csábító játszóhelyeken, mint a folyóparti részek vagy erdőszélek bőven volt alkalom a találkozásra, nem is beszélve az iskoláról.

12 Főként a csapatok egymással való vetélkedésén alapuló játékokban lehetett nagyobb szerepe a nemzetiségi, utcaszerinti csoportok kialakulásának, de a gyermeksereg az egymással való kooperációnak sem ismeri akadályát, még ha társaik más ruhában járnak, más templomot látogatnak és más nyelven beszélnek is. Szénásiné Harton Edit Albert Antalné visszaemlékezéseit alapul véve a bácsalmási Rudics telep kapcsán hívta fel a figyelmet arra, hogy az 1920-as földreform kapcsán az ugyanazon a városrészen földhöz és házhelyhez juttatott szegényebb sorsú magyar, német és bunyevác fiatal házaspárok és gyermekeik különösebb konfliktusok nélkül, békességben éltek egymás mellett.

13 A Rudics-telepi gyermekéletről így írt: „A különböző nemzetiségű gyerekeket öltözetük alapján nem lehetett megkülönböztetni, hétköznap és ünnepnap hasonló ruhában jártak. Az iskolában magyarul tanultak és az utcán játék közben is magyarul beszéltek. A szülők anyanyelvükön szóltak, beszéltek gyermekeikhez, amit a többi gyerek is hallott és rövidesen megértett. A gyermekek így könnyen megtanulták egymás nyelvét. A kislányok és a fiúk együtt játszottak, játékaik nagy részét maguk vagy a szülők készítették. A fiúk harisnyaszárból készült rongylabdával labdáztak, vagy princiztek, métáztak. Télen lécdarabra erősítettek drótot, a vasút melletti gödör jegén azzal korcsolyáztak. Esős időben gombfociztak vagy tarka babokkal játszottak. A lányok rongybabákkal játszottak, babaruhákat varrtak, sántaiskoláztak, kötelet ugráltak, labdáztak. " 14 Mint ahogyan ez az idézet is mutatja, multikulturális nevelés „előfutárai" voltak ezek a játszóhelyek. 11 ÚJHELYI Géza 1877. 382. 12 Az olyan időszakokra és történelmi szituációkra vonatkozik ez a megállapítás, amikor még nem vagy már nem működtek a településeken egymástól elkülönülve nemzetiségi oktatási nyelvű iskolák. 13 SZÉNÁSINÉ HARTON Edit 1999. 167-169. 14 SZÉNÁSINÉ HARTON Edit 1999.169.