Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)

Székelyné Kőrösi Ilona: Egy tanyai gazdaság a XX. század első felében

Egy tanyai gazdaság a XX. század első felében 307 beleraktuk mind teknőbe, külön- külön és akkor azok kihűltek és onnan a teknöbül használták el, körülbelül eltartott az a disznóaprólék, disznóságnak is szoktuk mondani, eltartott két hétig is. Aztán füstöltük a húsokat, meg a szalonnát is füstöltük. A szalonnát többnyire mind fehéren hagytuk, lesózva. Úgyhogy ekkorák voltak a szalonnák mint ez az asztal, na most akkor ezt úgy raktuk, - mert két disznót vágtunk egyszörre, nem egyet - hogy fordítva raktuk, az egyik ahogy le lett fektetve, ez úgy volt hogy volt éléskamra, oda vittünk be szép tiszta szalmát, le a földre, azt letakartuk üres zsákkal, arra még lehetött tönni valami ilyen ócskább ruhát, de tisztát, arra lett a szalonna rátéve, és fordítva, a másik szömbe annak, nem bőrivei fordítva, úgyhogy 4 oldal szalonna, az nem mondom hogy térdig ért, de jó magas volt. Ezöket pedig azután hát ugye a gazdálkodásban szétmértük a konvenciós embereknek, szétmértük negyedévenként ezt a szalonnát. 52 kilót kapott egy évben. Negyedévenként kapta, nem kapta egybe. Füstöltünk is. Azt többféleképpen használtuk, azt a füstölt szalonnát, volt amikor pörkölt káposztát csináltunk kemencébe, ilyen kisebb tepsibe, zománcos tepsibe, és akkor megpörköltük a káposztát, jó puhára és füstölt szalonnát tettünk bele, az zsírozta, meg valamennyi füstölt húst. De egy olyan kiváló étel volt, nem is látom azóta, remek egy étel. Olyan jó gyomor kellett ahhoz azért, zsíros is volt, meg a káposzta is, meg a füstölt hús is, hát ugye azt nem mindenki bírta. Nyersen is használtuk, igen, de azért is füstöltük meg, hogy mégis más íze van, mint a fehér szalonnának, finomabb. Aztán nagyon sokat reggeliztünk abbul a fehér szalonnábul, sütöttük nyárson, kint a tanyán, mégpedig Szent György nap után. Szent György nap van április 24-én, akkorrára elvégezzük a tavaszi munkáját a gazdálkodásnak, akkor már jön a növények ápolása. Mi akkor minden reggel, de hosszú napokon, hetekön körösztül mindég nyárson sült szalonna, meg pirítósra csurgattuk azt a levit, és kiváló reggelink volt. Magamat nem akarom belemondani mert én nem voltam olyan nagy gyomrú, de voltak ott olyanok, akik két ilyen házikenyér nagyságú pirítóskenyeret meg tudtak enni egy tíz deka sült szalonnával. Mire megsült, akkorrára kicsurgott az a kövérje. Rácsurgott és harapta. Rántottát is használtunk sokat, mert a levesünk nagyon egyszerű volt, tarhonyaleves, lebbencs vagy még ilyen tejesleves is, ezök voltak nekünk kint a tanyán, és nagyon jólesött még utána a rántotta. Szintén szalonnával sütöttük, fehér szalonnával, úgyhogy kifogástalan, nagyon finom volt. ...Háromféle zsírunk volt, a szép szalonnábul is sütöttük, aztán sütöttünk a hájbul, sütöttünk a szödelékbül. A szalonnábul az gyönyörű szép, fehér zsír volt, finom zsír. A háj is szép volt, de az a háj az már csak másodrendű, és a harmadrendű meg a szödelékzsír volt. Természetösen sok töpörtyűnk volt és bizony nem tudtuk elfogyasztani, akkor az ment bele egy ilyen használt edénybe, cserépedénybe, és amikor az tele lőtt, akkor elvittük a szappanfőzőhöz. Lesütött húst is csináltunk, az is olyan vegyes hús volt, de legjobban a lapockahús, vagy pedig az orjahús, ha kivösszük az orját, bennmaradt az a fehérje,