Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)

Székelyné Kőrösi Ilona: Egy tanyai gazdaság a XX. század első felében

Egy tanyai gazdaság a XX. század első felében 305 még a konyhábul is jött össze zsírféleség, valamik, amiket nem használtunk szappant főztek. Szalonnát hagytunk meg mindig minél többet, meg fustölthúst. Mert a konvenciós emberek szalonnát kaptak, fehér szalonnát, kb. minden hétre 1 kilót, tehát 52-60 kilót kapott egy család. Ezt azután lesütötte-e vagy szalonnául használta, azt én már nem tudom. Mert én mondtam néki, egyiknek: Örzsi néni, (már nyár volt), már egy kicsit avas ez a szalonna, én vöszök magának a piacon finom, nagyon szép zsírnakvalót, szalonnát, ezt hagyja. ... Azt mondta: Lesütöm, mert minálunk a friss zsírnakvaló nem tartós. Ez a zsír meg ez a szalonna - ebbül kevesebb köll - tehát spórolunk, mert úgy nem csinálhatjuk, hogy mód nélkül. Tehát bennük volt a spórolás. Nem azt akarom vele mondani, hogy nem futotta, de aki spórolós, hát úgy nem fogadta el a frisset. ...És akkor közbe reggeliztünk, a vért sütöttük meg, zsír és vöröshagyma, elaprítva, az úgy megfonnyadt, és akkor sült vért reggeliztünk, de kiváló, nagyon finom volt, mivel tél volt, forró teákat ittunk rá, és akkor folytattuk a munkát. És délben pedig az orjábul volt már húsleves, tészta volt benne ... és még valamilyen főzelék az orjahúshoz és ez volt az ebéd. Vegyes főzelék volt, mikor mi adódott, alma, paradicsom...És akkor már folytattuk a sertésnek a következő munkáit, például a hurkát, kolbászt, későbben a hurkákat meg a gömböcöt meg a disznósajtot főztük ki a szabadban, ilyen üstházban, bográcsban, és ezzel már be is fejeződött a disznóvágás. És a vacsora olyan nagyszerű volt jöttek vendégek, rokonok. És akkor még olyan is volt, de nem mindég, kappant vágtunk, és kappanpörkölt volt az előétel, és úgy utána volt a hurka, kolbász, majd a pecsenye, szintén egy kis savanyúsággal vagy pedig hát valami kompót hozzá. És már akkor fánkot sütöttek, az volt a sütemény. És akkor aztán ott iszogattak, jó kedéllyel voltunk, és hát már fáradtak is voltunk, és ezzel befejeződött a disznóvágás és a disznótor. Hát a kolbász az nagyon vegyes hús, ami kiváló nagyon kolbásznak, annak nem való az egyféle sertéshús, a sertéshúsnak egyféléje, hanem ezek a szedelékök, mindön részibül, összeszedve, és az darálva, és nem nagyon lágyra, mint a mai henteseknél látjuk, az a gép összedarálja annyira, hogy az sok, én most kolbászt akarok csinálni, én hozom a lapockahust, mert az egy olyan vegyes hús, és akkor az én húsdarálómon darálom le, mert a hentes annyira ledarálja, hogy a kolbász csak egy olyan, nem akarom már mondani hogy milyen, de nem szabad volna annyira összecsócsálni, na, csak kiböktem. És akkor ezt fűszerezték, fokhagyma is volt benne, azután bors, töröttpaprika, ezökkel ízesítöttük, azután betöltöttük a kolbászbélbe, (amit a lécen előtte lekapartunk), mikor ez készen volt, akkorrára már kifakadozott a rizskása, és a rizskását beleöntöttük, volt egy olyan kis teknyőnk, és akkor azt is ízesítöttük, tüdős vérös húsokat ledaráltunk azzal a darálóval, és abban is lőtt még ízösítve valamikkel, hát legjobban ugye bors az ízösítője, olyan szép színe volt, olyan barna attul a vérös húsoktul. Na most aztán ezután