Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)

Székelyné Kőrösi Ilona: Egy tanyai gazdaság a XX. század első felében

294 Székelyné Körösi Ilona emlékszök, hogy láttam, meg csináltunk olyat, hogy, már az én koromban, édösapámnál, hogy elfogyott a zab, elfogyott az árpa és már köllött a zab is meg az árpa is, nem győztük várni a gépet, oszt nyomtattunk. Csak keveset, meg hát az szemetes is. A cséplőgép pedig nagyon tiszta. Annak rostája, szitája, mindöne van ugye, a pelyvát külön töszi, a töreköt, a szalmát külön töszi, a por szintén ott annál a polyvaluknál, ott jön ki neki, ha mégis adódik benne por, úgyhogy az nagyon szép tisztán kerül a zsákba. A nyomtatásnál nagyon de nagyon sokat köllött várni a tisztításra, különösen a szélre ... voltak ponyvák, de olyan takácsponyvák voltak nem ilyen vízmentesek, és akkor azt dobálták fölfelé, falapátok voltak, dobálták, és akkor ugye a szél elvitte a pelyvát, elvitte a gazt, és akkor maradt a szöm, utoljára. Ezöket azután még olyan kis rostákkal rostálták, de ezt már asszonyok is csinálták, vagy pedig ha tudták úgy elhasználni, elfogyasztani, olyan gazosán, úgy is használták. A darálók pedig szintén olyanok voltak, hogy - ez elég gyakori volt a tanyákban - járgányos volt, egy ló húzta, és akkor az árpát meg tudta darálni vagy a kukoricát is, a kukoricát megdarálta a csirkéknek olyan nagyra, az árpát olyan lágyabbra, vagy pedig a sertésnek, moslékba. Úgyhogy nem köllött behozni a városba, gőzmalomba vagy pedig szélmalomba. A malmok, például a gazdasági malom se volt gőzmalom, nem tudnám megmondani hogy mivel kezdött, de nem gőzmalom volt. És azután volt később a sertésmalom, meg a József-malom, meg még volt Iván-malom, hát volt akkor abban az időben, több malom is, mert az a több malom is alig tudta elvégezni az őrlésöket, meg kevesebbet is tudott az őrleni, mint már a gőzmalom. A gőzmalom, az is az én koromban, abban az időben került ... hát én nem tudom megmondani, hogy melyik évbe, de én nagyon emlékszök a gőzmalmokra. A szárazmalmok aztán úgy apródonként gazdástul mindönöstül mögszűntek. Ezök a malmok a város területin vagy a városon kívül voltak többfelé, a Máriaváros ugye, vagy többfelé. Nem úgy, mint a sertésmalom, ahogy megépült, az most is ott van. A sertésmalomnak volt legyesmalom is a neve. Mert ott sertéshizlalda volt, több ezer disznót hizlaltak, télön 6 hónapig, nyáron 6 hónapig, és akkor annyi volt a légy, hogy legyesmalomnak nevezték ezt a malmot. Aratás után volt a tarló. Úgy neveztük, hogy ugaroltunk, rögtön ugaroltunk mink ott. Nagyon vékonyan szántottuk, ugaroltuk, két-két lóval, mert hát nem volt nehéz, és akkor olyan vékonyan ugaroltuk, pár centire, 5 centire esetleg, azért, hogy ottan megázott, akkor kikelt ami elhullott, vagy az még nem is annyira, hanem a gaznak a magja. Kék virág, az a búzavirág. Tisztesfü, a méhek nagyon szerették, úgyhogy hagytuk is a tisztesfüvet, árpatarlón volt inkább, mint a másik tarlón. Ezek azért, hogy érjen meg, ugye ezök kikeltek, nem keverödött a földbe, tiszta maradt, mert le lőtt ugarolva és abba a kevés kis földbe kikelt, és zölden fölszántottuk mélyen és akkor így tiszta földet kaptunk. Igen szerette a birka, meg aztán mondom, a méneknek hagytuk. Még a fiamnak vannak méhei, olyan 60-65