Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)

Székelyné Kőrösi Ilona: Egy tanyai gazdaság a XX. század első felében

Egy tanyai gazdaság a XX. század első felében 295 család, és ha valahol megtudja, nem törődik vele hogy hány kilométerre van, de ha tanál tisztösfüves tarlót, már ott is van a méhekkel. Fehér virága van, remek, olyan kis cserje állású a formája. ...Nálunk mindig volt méhész, tanító úr vagy olyan idősebb valakik, ilyen uras embörök voltak ezök, és akkor mink kaptunk mézet a tarlóért, hát hogy megengedtük, hogy ottan letelepödjön. Volt nekünk olyan fás rész a tanya háta mögött, vagy a tanyáiul arrébb, és akkor ott telepödött le a méhekkel, enyhelyen, ki is járt hozzájuk, de akkor még a kaptárak nem ezök voltak, hanem szalmábul font, olyan mint a szakajtó. És egy csöpp kis ajtó. Kicsike, hogy ne mönjön bele az egér. Az egértül féltötték. Ugaroltuk már a csomók közit is. Nem vártuk meg, hogy behordjuk. Tehát ugarolás követközött. Azt a tarlót leforgatni bele a földbe, hogy az ott elrohad, idegön magok kikelnek és azok is megsemmisülnek a szántásnál, mert utána szántunk és vetünk, tehát akkor tiszta földbe vetünk, mert ezt a tarlót leugaroljuk és leugaroljuk az idegen magot. És akkor azután csináljuk a vetést, szeptember 8-ra már kikel a rozs és azt pedig Kisasszony napjának neveztük. Kisboldogasszonynap egyébként. És akkor már pirosodott, zöldült, olyan vékonyan, az a rozs. A tisztabúzát pedig csak szeptember legutóján vagy október elejin vetöttük. És befejeztük október 26-ig, Dömötör napján. Azt is a neve napján hívtuk, nem azt mondtuk hogy október 26, hanem Dömötör napja. A tavaszi ilyen jelös napoknak, annak is mindnyájának volt egy neve. Az árpát azt el vetöttük szintén ilyen névnapra - vagy kezdtük - február 24-én, Mátyáskor, zabot, árpát, és akkor utána követközött a takarmányrépa vagy cukorrépa. Háromféle répa volt, karórépa, úgyhogy az kinőtt a földbül olyan magasra, csak egy kis vége volt a földben. Az egy nagyon kiváló meg bőtermő takarmányrépa volt, de nem elállós, úgyhogy azt elhasználtuk még ősszel. Utána volt sárgabogyó, az már a földben volt, csak a feje volt kinn, azt használtuk utána, de az is bőtermős, és legutoljára meg lilarépa volt, fehér vagy zöld fejű, és az aztán elállt másik évig, még ilyenkor nagyon volt, vagyis PéterPálig. Az kevesebbet termött, de értékösebb volt. A répát Mindszent előtt, Mindszentre kiszödtük. A burgonyát azt pedig kiszödtük szeptembernek úgy a legelej in, mikor már kezdtük a rozsot vetni. Az őszi betakarítást, vetést, mindnyájan csináltuk, mindönkinek volt reszortja. Mink csináltuk, vagyis hát azok az embörök, akik hát állatokkal dolgoztak, csinálták a vetést vagy boronálást - azok már nem mink voltunk, azoknak az ő reszortjuk volt, és azt ők csinálták. Mink meg valamilyen formában még ott segédköztünk. Szőlőink nem voltak, arrul nem tudok szólni. Nem volt szőlőnk, mink mezőgazdaságot folytattunk és állattenyésztést, a bort mindég vásároltuk már mustul. Úgyhogy kivitt bennünket az illető a szüretre és akkor két kocsival voltunk kinn, és az egyik kocsin hordók voltak. És mikor szüretöltek, akkor mindjárt a hordókat teleöntötte, az igáskocsin, mink pedig az üres kocsin jöttünk. És azt a pincébe letettük, ez körülbelül 10-12 hektó volt évönte. És mindön hektó must egy métermázsa