Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)

Székelyné Kőrösi Ilona: Egy tanyai gazdaság a XX. század első felében

292 Székelyné Körösi Ilona más munkás, vagy a gazdasszony is vágott belülié, az csinált pörköltet vagy levest abbul a birkahúsbul. Tehát fele oda mönt, fele ide. Máskor azután ugye voltak, nyáron már fözelékök, zöldbab legjobban, de még a szárazbab is, azután meg hát tarhonyaleves, lebbencslevesük, vacsorára keménytarhonya, vagy pedig sárgakása, fordítottkása is, de ezöket odaadtuk a gépes embörnek, az a törekrakó, az volt a szakács, annak odaadtuk és az főzte meg a bandának. Volt egy nagy bogrács, jó távolra elmönt, csinált magának katlant, földbül, és akkor elsőbb is kivágta, kiásta, ekkora mint ez az asztal, akkor ott már alányúlt a földnek, kiszödte a földet, de a tetejit hagyta. Megint egy lyukat vájt, arra tötte rá a bográcsot, alul mög fűtött. Ha nem volt alkalmasabb, ha csak ez futotta, hát akkor ez. Nagyon ügyesen mög tudta csinálni. A cséplést azt elkezdtük július 10-én, és befejeztük Szent Istvánkor, augusztus 20-án. A Szent István az a dolgozóknak az ünnepe volt annyira a dolgozóké volt, hogy ott valami remek ingyenös harapnivalókat kaptak és hát muzsika volt vagy tánc volt reggelig. Itt Kecskemét viszonylatba a Műkertbe, de több helyekön. És kint a tanyákon is. Ott is ugye volt aki ezt vállalta és akkor ott összejöttek, nem jöttek be a városba, vagy nem jöttek be a Műkertbe. ...Búzakoszorút, hát azt nagyon tudtak csinálni. Az remök volt, szép volt. Hát ugye az évekig is eltartott. Volt a lakásban egy sublót, ezön a sublóton tartottak vázaféléket, vázákat vagy poharakat - mint ahogy ez most itt van - és akkor ilyen dísz dolgok is ott voltak ezön a sublóton. A sublót volt a legfő bútordarab, azután kettő ágy, fa pad, asztal, olyan szétnyílós, és még akkor volt a módosabb, de ezt nem a gazdára mondom, hanem ilyen cselédféleségöknek volt még kisebb szobájuk, ezt úgy nevezték hogy tisztaszoba. Magtárunk volt bent a városban, de kinn ott a nagy tanyán is - mert nagy tanyának neveztük - ott is volt magtár, ahol tartottunk árpát, mert azt tudtuk használni kint. A rozsot azt behordtuk a városba. ...Például Köncsögrül, már én gazdálkodtam, én úgy csináltam, hogy 100150 mázsát, mikor milyen vagont kaptam, a Sertésmalomba, mert a Sertésmalomba az udvarba is be lehetőit tolni a vagont, a Gazdasági malomba nem lehetött, ott kocsival köllött odavinni a malomba, lovaskocsival vagy ökrössel, hát inkább a Sertésmalom. És akkor én beraktam, a ballószögi állomáson a köncsögi gabonát és akkor be, ... az alsópályaudvaron leragasztották, mert a Nagyállomásra bemönt a szerelvény és akkor azt ott betolták vagy lóval behúzatták azt az egy vagont és akkor azt ott, - pinceraktár is volt, meg padlás, ilyen magasabb padlásszerű raktár, félemeletös, és abba berakták, és ha nekünk arra szükségünk nem volt, ha eladó volt, és ha nekik adtuk el, ha ő vette meg, a malom akkor nem kért tárolási díjat. Megadta az elsőrendű árat, a jó árat, de tárolási díjat se kért. Ha pedig nem neki adtuk el, vagy pedig elhordtuk vagy valamilyen formában másnak adtuk el, akkor tárolási díjat kért, úgyhogy ilyen azért ritkán volt, ritkán adódott ez.