Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)

Bereznai Zsuzsanna: A nemesnádudvari sváb lakodalmi szokások változásai (XIX–XXI. század)

A nemesnádudvari sváb lakodalmi szokások változásai 239 zák. A magyar nyelvterületen ismeretes mulatónótát a csehek, a morvák és a horvátok éneklik.

68 A kisleány szavai után a vőlegény és a menyasszony átmennek egy másik szobába, egy fél órára eltűnnek, az új asszony menyecskeruhában, vőlegény pedig rózsaszállal díszített kiskabátban tér vissza. Új keletű szokás az, hogy a menyasszony az átöltözés előtt hátat fordít a násznépnek, és hátra dobja a csokrot, hogy egy hajadon leány elkaphassa - mert akkor talán ő lesz a következő, aki férjhez megy. Állítólag ezt a szokást a televízióból vették át. Európa-szerte leggyakrabban az esküvő után - a templomból való kijövetkor, amikor elkészül a csoportkép - dobja a menyasszony a násznép közé, hátat fordítva, a menyasszonyi csokrot. Ez után következett az új asszony tánc, a Hauwaaustonza

69 Először a keresztszülők kérték fel a menyasszonyt, majd a többiek. A táncolók pénzt adtak a menyasszonynak, melyet egy tányérba tettek. Amikor vége lett a menyecsketáncnak, a pénzt kivették belőle, a tányért meg jól a földhöz csapták, hogy minél több darabra törjön. A hiedelem szerint minél több darabra törik a tányér, annál több lesz a szerencse, a gyermekáldás a házasságban. Ma a menyecsketánc során kosárba gyűjtik a pénzt. Az újasszonytánc után a zenekar jelezte, hogy szünet következik. Ekkor az új ember levette a párja fejéről a fejfedőt - ezzel jelképesen feleségévé avatta. Az új asszony pedig levágta párja melléről a rózsát - így ő pedig férjévé avatta. Az avató után uzsonna következett. A szomszédos császártöltési sváboknál a XX. század közepéig az volt a szokás, hogy éjfél előtt az ifjú pár eltűnt, elmentek átöltözni, majd pontban éjfélkor megjelentek. Ekkor a zenészek a Jaj, de csinos menyecske lett ebből a lányból kezdetű dalt kezdték eljátszani. A keresztapa felkérte a menyasszonyt táncolni. Majd a tánc végén széket tettek a menyasszony alá, a keresztanya pedig fityulát tett a fejére, közben a kánai menyegzőre utalva verset mondott. Ezután a vőlegény nem hagyta el a termet. A legények söprűvel lestek az ajtóban. A menyasszonyt ilyenkor sokan kérték fel táncolni. De éjfél után a vendégek már kezdtek haza szállingózni. Először az idősebbek mentek el, de a fiatalok hajnalig mulattak. A XX. század második felétől már pénzért táncol a menyasszony. A hajósi sváboknál éjfélkor levették a menyasszony koszorúját, majd a koszorú kitáncolása (Kranzaustanza) következett, amikor pénzért táncolt az ifjú pár. A menyasszonyt és a vőlegényt külön-külön a saját rokonai kérték fel táncra, a szülők is ott álltak mellettük. Majd a menyasszony elment átöltözni, felvette a fityulát (Hauba). A vőlegénynek vigyáznia kellett, hogy el ne lopják előtte a menyaszszonyt, mert ha meglátta, hogy már viszik, utána kellett szaladnia és visszahozni. KATONA Imre - MANGA János - SZENDREI Janka 1987. 16-17. Hauwaausíanz. MIKS Mária 1968.