Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)
Bereznai Zsuzsanna: A nemesnádudvari sváb lakodalmi szokások változásai (XIX–XXI. század)
220 Bereznai Zsuzsanna vonatkozóan, hogy mi mindent kell tartalmaznia a különböző társadalmi helyzetű menyasszonyok stafírungjának. A XX. század első feléig az volt szokásban, hogy amennyit a menyasszony kapott a családjától, ugyanannyit kapott a vőlegény is a szüleitől. Egy szegényparaszt árva lány, akit a nagyszülei adtak férjez 1942-ben, a következő dolgokat kapta stafírungba: egy ágy, egy dunyha, két párna huzattal. A férje is ugyanezt kapta a szüleitől. így aztán a család a legfontosabbakat összeadta: a két ágyat a hozzá tartozó ágyneművel. Ha az ifjú pár a szülőkhöz költözött, akkor megkaphattak használatra egy már korábban használt, bebútorozott szobát. De a szegényparasztok újonnan nem kaptak bebútorozott szobát vagy házat. Ha a lakodalom után közös háztartásban éltek a szülőkkel, sok esetben nem is kaptak külön használati tárgyakat, hanem a meglévőket használták közösen. A már kicsit tehetősebb menyasszonyok az 1940-es években konyhai kredencet vagy ruhásszekrényt kaptak stafírungba. Ha az új házasok a szülői házban éltek, de még több testvér is élt a házban, a házaspár arra törekedett, hogy külön költözzenek. Ha elég nagy volt a porta, ott is építkezhettek, vagy máshol vettek házhelyet. Amikor az új házasok már egy kicsit összeszedték magukat, akkor mentek külön a közös családi házból. A nádudvari nagy gazdalány stafírungja sem volt meghatározva. A legfontosabb a hálószobabútor és az ágynemű volt. A tisztaszobába való ágyra - amit nem használtak, csak ha vendég jött - lettek felstócolva a párnák: hat díszes párna, s a hétköznap használatos ágyon három párna volt elhelyezve. Nagy dolog volt az, ha ilyen sok párnát kapott a lány hozományba. Egy-egy párnába nyolc kilogramm tollat is képesek voltak beletömni, mely további párnák készítéséhez is elegendő volt. A két váltás díszes párnahuzat is az ágyneműhöz tartozott. A párnákat a XX. század első feléig a keresztanya ajándékozta a menyaszszonynak, de a második világháború előtt jött divatba az is, hogy a keresztszülők konyhakredencet vettek a menyasszonynak, s ez a szokás évtizedeken át fennmaradt. A kredenc a keresztszülők házában már oda volt készítve, majd a lakodalmi menet ment érte, zenekar kíséretében, s lovas kocsival vitték a lakodalmas házhoz. A XX. század közepéig a ruhaneműkhöz, az ágyneműkhöz szükséges vásznat is elő kellett állítani. Nádudvaron megtermelték a kendert, az asszonyok helyben megfonták. De a fonalat nem szőtték meg helyben - mint a szomszédos magyar és rác falvakban -, hanem a Tolna megyei mórágyi sváb takácsokkal készíttették el a szőttes vásznakat. 33 A nádudvari kisbíró kidobolta, hogy mikor jönnek a mórágyiak, akik hosszú kocsikkal és Mura-lovakkal 34 érkeztek. Összegyűjtötték a fonalat, Mórágyon a szövés a férfiak dolga volt, a takácsmesterség ősi voltát a gyakori Weber családnév is őrzi SZILÁGYI Mihály 1996. 282. Muraközi lovak.
