Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)

Bereznai Zsuzsanna: A nemesnádudvari sváb lakodalmi szokások változásai (XIX–XXI. század)

A nemesnádudvari sváb lakodalmi szokások változásai 221 otthon megszőtték és visszahozták a készterméket, melyet a nádudvari asszonyok fehérítettek ki. Gondoskodás az ünnepi viseletről A menyasszony és a vőlegény ünnepi viseletéről a családjuk gondoskodott. Egyes viseletdarabok öröklődtek, a szegényebbek kölcsön is kérhették. A tehetős parasztcsaládokban azonban újonnan készültek a ruhadarabok. Az általunk vizsgált időszakban a menyasszony és a vőlegény ünnepi viseletét a következő változások jellemzik. A XIX. század végén, a második világháború előtti évekig a menyasszony hagyományos, fehér színű, sűrűn pliszírozott szép menyasszonyi szoknyát viselt, alatta négy-öt slingölt alsószoknyával, valamint köténnyel. Ebben az időszakban nagy méretű menyasszonyi koszorú díszítette a lány fejét. Ez a nagy Brautkranz viasz mirtuszkoszorú volt, s ugyancsak viaszból készült, aranyozott búzakalászok, szőlőlevelek díszítették, rozmaringág is bele volt tűzve. Ehhez a viselethez nem tartozott fátyol. Fehér harisnya, ünnepi fehér vagy fekete cipő volt a menyasszony lábán. A menyasszony felsőruhájára egy fél méteres rozmaring ágat tűztek átlósan, mely cérnával volt rákötve, s több színből kötött selyem masnik voltak rávarrva, valamint aranyozott lemezekből kivágott pontokat ragasztottak rá. Itt még nem volt virágcsokor a menyasszony kezében. Az 1940-es évektől már fehér selyem parasztviselet volt a menyasszonyi öltözék: hosszú, fehér selyemszoknya; hosszú ujjú, derekú, fehér selyemblúz, fehér selyemkötény, fehér harisnya, fehér vagy fekete cipővel. A menyasszony fején már csak kis méretű viaszkoszorú volt fehér fátyollal {Schleier), kezében virágcsokor. A fátyol ekkor jött divatba Nádudvaron. E fehér menyasszonyi viselethez nyolc méter anyag volt szükséges. A szegényparaszt menyasszony nem mindig esküdött fehér ruhában. Ha nem tellett rá, gyakran csak az ünnepi, színes parasztviseletbe öltözött, fehér mirtuszkoszorúval, fátyollal, csokorral a kezében. Az 1960-as évektől a parasztviseletet a mindenkori divatnak megfelelő fehér menyasszonyi ruha váltotta fel, fátyollal, magas sarkú cipővel, divatos virágokból összeállított, színes csokorral. Amikor hazamentek az esküvőről, a lakodalmi tánchoz kényelmesebb cipőt, a szegényebbek kék vagy fekete pacskert vettek fel. A XX. század közepéig a menyecskeruha általában egy egyszerű, színes selyemből készült ruha volt. Majd a népies stílusú karton- és selyemruhák jöttek divatba. Az új asszonynak éjfélkor selyemből varrt fityulát tettek a fejére. A XX. század folyamán a násznépnek rozmaringágakat osztogattak, melyekre piros, kék, sárga selyemszalagból csokrot is kötöttek rá. Az előkészületek során