Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)

Bereznai Zsuzsanna: A nemesnádudvari sváb lakodalmi szokások változásai (XIX–XXI. század)

216 Bereznai Zsuzsanna Szombaton este a legények elmentek a pincébe iszogatni. Ott magukba szedtek egy kis bátorságot, s akkor elindultak kopogni a lányokhoz. Csoportosan járták a falut, s ha odaértek az egyik legény kedvese házához, akkor ott bekopogtak az ablakon. A legény ott maradt egy kicsit az ablakon keresztül beszélgetni, a többiek pedig mentek tovább a következő lányhoz. Nádudvaron szokás volt az, hogy a legények is ellátogattak a fonóba, beszélgettek a leányokkal, de tánc nem volt, mint Hajóson. A fonóban pattogatott kukoricával kínáltak mindenkit. Este 10 órakor vége lett a fonónak - akkor éppen a legény hazakísérhette a leányt, de ez nem voltjellemző. A fonók a kitelepítéskor megszűntek, s nem tért vissza soha ez a világ. A fiatalok szórakozási lehetőségei között a bálok új életre keltek ugyan, de már társadalmi különbségek nélkül. A kitelepítésekből ugyanis mindenki nincstelenül tért vissza. Ezután a művelődési ház ad keretet a fiatalok szórakozásának, ismerkedésének. Nem utolsó sorban pedig nagy szerepe volt a falu életében a sváb néptánccsoportnak is. Házasságkötés nélküli együttélés a XX. században nem fordult elő a faluban. Az utóbbi 4-5 évben van példa arra, hogy élettársi kapcsolatban élnek fiatalok vagy idősebb korú emberek. A XX. század első feléig a szomszédos Császártöltésen is a fiatalok családjának társadami helyzete alapján történt a házasodás: а föld a földhöz, szomszéd a szomszédhoz volt a fő szempont, a szerelmet nem ismerték. A vagyon összetartása miatt még vérrokonok is összeházasodtak. Az idősek összeültek, hogy a fiatalokat összeházasítsák (khuplázás 'kommendálás '). 15 éves lányokat és 18 éves legényeket már összeházasítottak.

26 Az ugyancsak szomszédos Hajós sváb településen elsősorban ugyancsak a szülők szemelték ki egymásnak a házasulandókat. De ha látták a szülők, hogy a fiatal lány mást szeret, inkább engedtek, de nem választották szét a szerelmeseket. A hajósi fiatalok ugyancsak áfonyában ismerkedhettek a XX. század közepéig. Négy fonó volt a faluban, de ahol nem volt elég legény, oda a fiúk lakszázni jártak (gi laxa gau), vagyis átjártak az egyik fonóból a másikba. A lánykérés A XX. század közepéig a nádudvari sváboknál a lánykéréshez a leány jelképes megvételének a szokása kapcsolódott. A szokás elnevezése a Handgeld, vagyis 'kézfoglaló', melynek a során a kérő foglalót {Handgeld) adott a lányért cserébe. A kérő a tervezett esküvő előtt kb. két hónappal ment el a lányhoz, s ő maga kérte meg a leány kezét a szülőktől, ha azok már előzőleg beleegyezésüket adták a tervezett házassághoz. A lánykérés általában vasárnap este volt, de hétköznap is megtörténhetett. MIKS Mária 1968.