Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)
Bereznai Zsuzsanna: A nemesnádudvari sváb lakodalmi szokások változásai (XIX–XXI. század)
A nemesnádudvari sváb lakodalmi szokások változásai 217 A tehetős legények 30-50 pengőt, a leggazdagabbak pedig 100 pengőt adtak a lányért ezüst ötpengősök formájában. A szegény leányért azonban csak egy ezüst ötpengöst adtak. A régi világban forgalomban lévő ezüst ötpengősöket a legények már jó előre gyűjteni kezdték. A család minden tagja igyekezett segíteni a lánykérésre szánt pénz ezüst ötpengősökre való váltásában. A lánykérésen az ifjú pár mellett a szülők és a keresztszülők voltak jelen mindkét részről. A kérő nyilatkozott, ő kérte meg a lány kezét. A módosabb kérő arany, a szegényebb valami olcsóbb anyagból készült karikagyűrűvel ajándékozta meg a menyasszonyt. Ettől kezdve a lány már nem a barátnőivel, hanem vőlegényével járt együtt. 27 A második világháború utáni kitelepítések során ez a szokás megszűnt, mindenki nincstelenné vált. Később e szokás helyébe az eljegyzés lépett. A kitelepítésekből visszatérőknek már eljegyzésük volt. Szintén a szülők és a keresztszülők jelenlétében történt meg a lánykérés. A módosabbak a karikagyűrű mellé kísérőgyűrűt is ajándékoztak a menyasszonynak - a gyűrűkről mindig a vőlegény gondoskodott. Később, a XX. század '60-as éveitől az eljegyzéshez családi vacsora is kapcsolódott. A szomszédos császártöltési sváboknál az eljegyzést {Handstreich) három héttel a lakodalom előtt tartották a menyasszonyos háznál, melyen a közeli rokonok vettek részt. A menyasszony keresztapja (Gette) a menyasszony és a vőlegény elé állt: - Wellad'r anand? (Akarjátok egymást?) -Ja! (Igen!) Majd összekulcsolt kezükre bort öntött, mely a keresztapa beleegyezését jelentette. Ez volt az est fénypontja, a Handstreich. Az eljegyzési vacsorán birkapaprikás, borjúpörkölt, rétes és kóglopf (kuglóf) volt, majd hajnalig táncoltak. 28 Hajóson sem volt eljegyzési vacsora a XX. század első felében, csak lánykérés (Ahalta), melynek során a legény megkérte a lány kezét az apjától. Az apa és a vőlegény ekkor borral koccintottak. Az első templomi kihirdetés után a vőlegény már a menyasszonynál hált. Ezt az esküvő előtti három hetet a hajósi svábok tulajdonképpen próbaházasságnak tekintették, s ha ez idő alatt a menyasszony nem volt elég alkalmazkodó, a vőlegény visszamondta az esküvőt. A császártöltési és a nádudvari svábok igen elítélték ezt a hajósi szokást. HECKENBERGER Péter 1991. 318. MIKS Mária 1968.
