Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)

Bereznai Zsuzsanna: A nemesnádudvari sváb lakodalmi szokások változásai (XIX–XXI. század)

214 Bereznai Zsuzsanna A második világháború után azonban már gyakorivá váltak a vegyes házasságok:

25 a szomszéd települések sváb és magyar lakóival, valamint a faluba betelepített felvidéki magyarokkal egyaránt. A betelepülők igyekeztek alkalmazkodni a helyi szokásokhoz az élet minden területén, így a lakodalmi szokások kapcsán is. Az is előfordult, hogy az NDK-ba kitelepítettek gyermekei visszajöttek Nádudvarra házastársat keresni, majd visszamentek, s ott zajlott le a lakodalom is. A XX. század közepétől vált egyre gyakoribbá a császártöltési svábokkal való házasodás: gazdag császártöltési és gazdag nádudvari családok között. A legelső gazda családból történő vegyes házasságot, azaz egy nádudvari sváb gazdalegény és egy császártöltési sváb lány házasságkötését még ma is számon tartják a faluban. így emlékezik erre Müller Jánosné Rászkopf Erzsébet: Régen szóba sem jöhetett az, hogy a falun kívül házasodjon valaki. Mindenki csak falun belül... Ez ment egészen a második világháborúig. Akkor a falu leggazdagabb családjának a fia, mint katona, Császártöltésen volt beszállásolva egy olyan házhoz, ahol három szép lány volt. Az egyiket megszerette. Az volt az első eset, hogy falun kívül választott magának párt egy nádudvari gazdalegény. A szülők tiltakoztak, nem akartak tudni róla. De a fiú a nagymama kedvence volt. A nagymama megsajnálta az unokát és azt mondta neki: - Nagyon szereted azt a lányt? -Nagyon, nagymama. — Akkor menj és hozd el! És akkor tört meg, ugye, a jég ... De ez nem azt jelenti, hogy akkor ezután sorozatban ... Hanem akkor sokáig semmi ... Ugye, csak falun belül ... És a háború után, akkor kezdődött az, hogy már vegyes házasságok köttettek. Sőt, ezek a felvidékiek, akiket betelepítettek, azokkal is sok házasság jött létre. A fiatalok ismerkedésének a fő színtere a bál volt. Az adventi és a nagyböjti időszak kivételével minden vasárnap volt bál. A lentieknek, azaz a gazdacsaládból származó fiataloknak, valamint a dombon, a Csárda elnevezésű falurészen lakó szegényparaszt családok fiataljainak külön-külön rendeztek bált a XX. század közepéig. Módos parasztgazda fia szegényparaszt lányának nem udvarolt. De arra is volt néhány példa, hogy azonos társadalmi rangú fiatalok házasságkötését is megakadályozták a szülők, ha gyermekük nem az általuk kiszemelt párt akarta választani. S az is szokás volt akkoriban, hogy a földszomszédok összeboronálták a fiatalokat, hogy a házasság révén nagyobb legyen a darab föld. Vegyes házasságnak nevezik Nádudvaron az exogám házasságot, nem csak a magyarokkal és a más nemzetiségiekkel kötött házasságot jelölik így. Tehát a szomszédos császártöltési svábokkal kötött házasságot is így minősítik.