Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)
Wicker Erika–Knipl István: Középkori falvak a császártöltési határban
134 Wicker Erika - Knipl István dékes anyagán hidrometrálással szemcseösszetétel, illetve izzítási veszteséggel szerves anyag és karbonát tartalom meghatározást végeztünk. 167 A fúrások alapján a császártöltési magaspart tövéből induló töltés több rétegű (1. ábra) volt, és valószínűleg több fázisban alakították ki, mert felső szintjén egyértelműen a magaspart anyagából származó, ciklikusan egymásra halmozott, futóhomokból és löszből kialakított rétegek találhatók mintegy 1,5-1,8 méteres vastagságban, míg a töltés mélyebb részén tőzegből, folyóvízi üledékből emelt 0,51 méter vastagságú töltésrészt is sikerült feltárni. Az általunk vizsgált töltésszakasznak a feküszintjét mintegy 2,3-2,7 méter között érhettük el, ahol az üledék felszíne égett volt és több, jelentős vastagságú faszén darabot tártunk fel. Feltételezhető, hogy az egykori, fákkal borított felszínt égethették le a töltés építésének előkészítésénél, vagy a töltés kialakításánál cölöpszerkezetet (hidat?) hoztak létre, amely valamilyen ismeretlen oknál fogva leégett. Bármelyik rekonstruált állapot is fejlődhetett ki eredetileg, az egyértelmű, hogy a töltés alatt mintegy 3 méternél mélyebb részeken már nem találtunk emberi bolygatást, viszont folyamatos vízhatást mutató és vízi csigákat tartalmazó üledéket tártunk fel. Ezt a szintet tekinthetjük a töltés talpazatának. A töltéstalpazaton kimutatott jellegzetes, jelentős vastagságú, vörösbarna színű, vasoxidos kiválás alapján a nyugalmi talajvíztükör is itt húzódhatott. A fúrások alapján a töltés talpazata a magaspart felé enyhén emelkedik, és fokozatosan átmegy a magaspart anyagának erodált, a magaspart tövében nyelvszerüen kiterjedő rétegeibe. A töltés nyugati oldalán, a Dunai-főcsatorna mentén a töltés felszínétől mintegy méterrel mélyebb felszínről indított fúrás alapján egyértelmű, hogy a töltés nyugati oldalát az általunk vizsgált töltés kialakítását követően feltöltötték, valószínűleg a főcsatornából kiemelt üledéket terítették el, mintegy 2 méteres vastagságban. Ez alatt a XX. századi réteg alatt tártuk fel a töltés talpazatán már felismert, vízhatást mutató rétegsort, teljesen hasonló tengerszint feletti magasságban és hasonló kifejlődésben. A töltés keleti, a hajósi lápterület felé eső oldalán, a töltés felszínétől mintegy 2,5-3 méterrel mélyebben elhelyezkedő területen a töltés anyagából származó, erodálódott üledéklepel alatt már közvetlenül vízhatású, tőzeggel kevert rétegeket tártunk fel. Ez a szint is azonos tengerszint feletti magasságban húzódik, mint a töltés talpazata. Úgy tűnik, hogy a töltést két teljesen eltérő üledékréteg, holocén tőzegréteggel borított felszín és egy kiemelkedő, vízhatást mutató folyóhát határán alakíthatták ki. Összefoglalva a kétvölgyi töltésnél végzett régészeti geológiai vizsgálatok eredményeit, elmondhatjuk, hogy a fúrások alapján a töltés kialakítása során egy több méteres lápréteg fedte a vizsgált területet, amely nyelvszerüen kivékonyodott az antropogén töltés alatt. Valószínűsíthető, hogy a töltést a magaspart alatt közvetlenül húzódó, a dunai allúviumba benyúló egy egykori folyóháton alakíthatták DEAN, Walter 1974. 242-248.
