Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)

Wicker Erika–Knipl István: Középkori falvak a császártöltési határban

Középkori falvak a császártöltési határban 135 ki, mivel a folyóháton minimális vastagságú, mintegy félméteres lápi réteget lehetett kimutatni a hajósi Kaszálók (Zsombékos) lápterületéhez (3,5-4 m) képest. A töltés feküjében, illetve a töltés északi és déli oldalán fúrásokkal feltárt rétegsorban izokron, a feltöltés során felszínen elhelyezkedő lápi réteg elhelyezkedése nyomán mintegy 4 méteres lehetett az eredeti feltöltés (2. ábra). A fúrásokban feltárt rétegsor alapján a töltés kialakításánál a lápi rétegsorra fákat, vagy deszkákat helyeztek, majd erre a faalapra elsősorban futóhomok, illetve löszös rétegeket terítettek töltésnek, sőt a löszös rétegek közé talajréteget és tőzeges réteget is kevertek. A faalapból mintát vettünk radiokarbon vizsgálatra, amelyet a poznani radiokarbon laboratóriumba elküldtünk, az eredmény novemberben várható.* Ugyanakkor felmerült, hogy honnan származhatott a töltéshez felhasznált lösz és futóhomok üledék, ezért a korábbi magasparton végzett szedimentológiai vizsgálatok alapján a magaspart lösz és futóhomok anyagának szemcseösszetételi burkolóvonalát szerkesztettük meg mintegy 50 szemcseösszetételi elemzése alapján (3. ábra). A kétvölgyi töltésből származó lösz és futóhomok minta szemcseösszetétele alapján a burkolóvonalon belül helyezkedik el. Ennek nyomán, illetve a magaspart és töltés közötti mintegy 50-100 méteres távolságot figyelembe véve a töltés anyagát közvetlenül a töltést övező magaspartról hordhatták össze. A töltést valószínűleg két építési fázisban alakították ki, de kialakításának pontos korának meghatározásához meg kell várnunk a radiokarbon-laboratórium mérési eredményét. * A kézirat zárása után érkezett laboratóriumi eredmény szerint a faminta kora 1610 +/- 30 BP év, azaz 68,2% valószínséggel i. sz. 410-540 közé, 95,4% valószínűséggel i. sz. 390540 közé tehető, tehát a töltést a IV. század végétől a VI. század kezdetéig tartó időszakban építhették, majd az évszázadok során többször megújították.