Bárth János szerk.: Cumania 20. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2004)
Kürti László: Egyháztörténet és politika: Ladánybene betelepülése
236 KÜRTI LASZLO éves) gyermek volt, de ebből csak 45 járt iskolába. Három évvel később 127 gyermekből 84 járt iskolában. Az 1890-es tanévben 147 tanköteles gyermeket tartottak nyilván: 73 fiú és 74 lány, de a fiúk közül csak 39-et, a lányok közül 42-őt írattak be szüleik az iskolába. Négy fiú és hat lány ismétlőiskolába járt. 37 A népesség növekedésével a tankötelesek száma is nőtt. Az 1898-1899-es iskolai évben Ladánybenén összesen 259 iskolaköteles 14 év alatti gyermek volt, ebből 131 volt fiú, és 128 lány. Azonban egy kimutatásból megtudjuk, hogy a két tanító csak 178 tanulót oktatott mivel a többi gyermeket a szülők nem járatták iskolába. Még az is rendelkezésünkre áll, hogy amíg a 6-11 éves gyermekek közül mintegy fele nem járt iskolába, addig a 12-14 éves korosztályból szinte senkit sem írattak be szüleik. 38 Az első iskolai kimutatásokból kitűnik, hogy az iskolás gyermekek nagytöbbsége már Ladánybenén, római katolikus családban született. Hat család volt csak evangélikus-református (Bánszki, Böddi, Gengeliczki, Lédeczi, Nagy, Szappanos), és a három vincellér és egy tanítói család mellett mind napszámos, földműves, és cseléd foglalkozású volt. 39 A nem ladánybenei születésűek közül 12 gyermek Lajosmizsén, 16 pedig más helységben született (Tatárszentgyörgy, Kecskemét, Jászkísér, Jászladány, Kocsér, Kerekegyháza). A korai iskolai iratokban igen jelentős a hiányzási arány, ami azt jelzi, hogy a paraszti családban a gyermekek tanítása másodlagos volt. Ennek természetesen az volt az oka, hogy a 12 éves gyermekre már szükség volt a gazdasági és a ház körüli teendők ellátására. Szerepük sokszor korlátozódott a tanyák körüli állatok gondozására, legeltetésre. Még a századforduló elején is a tanítás hét hónap volt. Tavasszal a hiányzások ugrásszerű növekedése a tavaszi munkákat és az állatok legelőre hajtását jelezte. Ősszel a szüreti munkák elvégzéséig nem kezdődött el a tanítás. A tanítói munka nem volt sem jól fizető, sem kényelmes állás. Talán ez volt az oka annak is, hogy amikor Lajosmizsén a központi iskolában megüresedett a tanítói állás a két jelentkező közül az egyik a benei Berente István volt. Nem tudni miért, lehet, hogy a helyiek kérésére, Berente tanító végül is nem fogadta el a számára felkínált állást, hanem Benén maradt. 40 Az iskolai körülmények azonban nem sokat javultak. 1904. májusából ismerjük a megyei közigazgatási bizottság jelentését az alispánnak és a püspökségnek, amely helyszíni iskolalátogatás alapján készült. Lásd Czeisz József plébános és iskolaszéki elnök összeírása, Schola Lajosmizse, Váci Püspöki és Káptalani Levéltár, 3230/1880, Vác! Schematismus cleri dioecesis Vaciensis, 1890, 193. Pecséttel ellátott levélmásolat „Kimutatás a ladány Bene puszta 1898/9. évi összes tanköteleseiről," készítette Járvás József lelkész, iskolaszéki elnök, aláírta Szórád főbíró és Piroska Gyula jegyző, Jász-Lajosmizse, 1899. május hó 28. Lásd Ladánybenei községi elemi iskola iratai, 1898-1916, BKMÖL. VIII. 271! Előmeneteli és mulasztási napló. 1, 2. A lajosmizsei tanítói állást a mizsei tanító, Ruzsinszky Alajos, kapta meg, aki már évek óta kérvényezte a tanyasi iskolából való áthelyezését. Lásd az 1899. október 10-i iskolaszéki ülés jegyzőkönyvét, Schola Lajosmizse, Váci Püspöki és Káptalani Levéltár, Vác!
