Bárth János szerk.: Cumania 20. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2004)
Wicker Erika: Észak-Bácska a hódoltság korában
38 WICKER ERIKA törökkort követően is el- és visszavándorlások szinterei voltak. Nemcsak bosnyákok betelepülése és esetenkénti helyváltoztatása (ld. határperek) jelzi a migrációt. A törökök szolgálatában álló lakosok egy része is elmenekült a kivonuló törökökkel együtt, de sokuk a Szerémségbol vagy akár Nándorfehérvár alól tért vissza Baja környékére. 183 A Pálffy-féle szerződések rác településeinek közel fele azonban a 17. század második felében egyáltalán nem népesül be (7. táblázat). Mindörökre pusztává vált Górni Aranyas, Kis- és Nagypatalom, Sár, Ivánka, Máda, Szenpál, Temérdekház, Szenté, Kotochat/Szentkata, Arikház és Eszter, s némelyikük emlékét már határrészek vagy dűlők elnevezése sem őrzi. Több évtizedes lakatlanság után a 18. század folyamán települ újjá Nagy Geöricz/Gyurity, Újváros, Gyurgyin, Szentiván és Tótháza/Tataháza. Néhány falu nevét az az ún. 1542-43. évi urbárium is tartalmazza, melyről kritikai vizsgálattal kiderült, hogy „...legkorábban 1657-re, vagy még inkább [...] 1675 körülire datálható" . ш Ebben - bár sok az olvashatatlan név, - még szerepelnek a később végleg vagy csak időlegesen pusztává lett Vámtelek, Gyurgyin, Mátéháza, és Bajmok települések is. 1678-1679 táján laktak még Borsodon, Katymáron, Madarason, Garán, Jankovácon, Rémen, Borotán, Kunbaján, Bigit/Bigittyán, Almáson, Zsidén, Kelebián, Tavankúton és Mélykúton. A század utolsó évének összeírásában már csak a 10-20 gazdás Borsod, Monostor, Legyen, Vaskút, Jankovác és Mélykút szerepelnek, 59 háztartást csak Kunbaján írtak össze. 185 A gyér adatok alapján is látszik, hogy a század második felében meglehetősen hullámzó volt Észak-Bácska lakott településeinek nagysága és száma is. A 60-as évekre pusztaként tartották számon pl. Vamteleket, Gyurgyint, Borod/Barothot, Kunbaját, Bigitt/Bikittyát, Sebesityet; e falvak neve azonban vagy a század harmadik harmadára datálható „1542-1543. évi" urbáriumban vagy pedig a néhány évvel BÁRTH János 1989c 98. SZAKÁLY Ferenc 1981 266-267. Egy 1715-ös összeírásban már csak kevesen laktan Jankovácon: Martin Pansity bíró, Ilia Percics, Czvijo Mamusity, Fránya Ivankovics, Markó Pansity, Miat Bundics, Nikola Kulis és Lugin Becsula. BÁRTH János 2001 400.; Jankováci születésű volt, de onnan később Bajára költözött Markus Jelasics, aki 80 éves korában, 1734-ben szólalt meg egy határper kapcsán, éppen 10 éves volt Evlia Cselebi látogatásakor. A perben további hét „jankai eredetű rác tanú tett vallomást" a már említett Markus Jelasics mellett (zárójelben a születési évüket adom meg): a szintén bajai Gabriel Vuczkovics (sz.: 1674), Szecska Szobota (sz.: 1671), Alexander Gabrilovics (sz.: 1691), a szentiváni Georgius Gyukics (sz.: 1679, ezidötájt egy ivánkai határperben is megszólal: BÁRTH János 2001 402.) és Elias Patarica (sz.: 1682), az almási Miat Bundics (sz.: 1675, ő az egyetlen, aki az 1715-ös összeírásban is szerepel) és a csávolyi Georgius Kuluncsics (sz.: 1695). Közülük az utolsó négy biztosan katolikus bunyevác. BÁRTH János 1989a 442^43.; BÁRTH János 2001 400.; Egy 1734. évi ivánkai határperből tudjuk, hogy Mélykúton született a később almásivá lett és állítólag igen magas kort (120 év!) megélt Nicolaus Evitovaczki (sz.: 1614, ugyancsak állítólag 120 évesen még nyilatkozott egy per kapcsán az 1606-ben ismeretlen helyen született, a török korban borsodi, a per idején dautovai lakos Tyiro Kernyio, BÁRTH János 1989c 96.) és Mathias Rudity (sz.: 1664), a katymári Petrus Alaga (sz.: 1624), a bikityi Paulus Zelus (sz.: 1669), a már említett szentiváni Georgius Gyukics (sz.: 1678) és az ugyancsak szentiváni Franciscus Ivankovics (sz.: 1661). A később Szabadkára költöző Joannes Doturovics (sz.: 1668) Mélykúton született, ahol a török időkben egy Iván Batinka nevű ember is élt. BÁRTH János 2001 401-402.
