Bárth János szerk.: Cumania 20. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2004)
Wicker Erika: Észak-Bácska a hódoltság korában
ESZAK-BACSKA A HÓDOLTSÁG KORÁBAN 39 későbbi 1678-1679. évi összeírásokban újra feltűnik. Ezt a hullámzást jól példázza Halmas, mely - ahogy azt a rác temető 163l-es érmével datált sírja jelzi, - valamennyire biztosan lakott volt a 17. század első harmadában. Hajmás 1650-ben a kalocsai érseknek tized fejében 10 forintot fizet, 1678-ban és 1679-ben már csak 33 forintot. 1686-ra Hagymáson összesen 20 háztartás volt. A lakosok száma folyamatosan csökkent, s az 1699. évi összeírás már nem találta a lakott helyek között. Almást 1703-ban a királyi kamara pusztájaként említették, 186 - kisebb népmozgásoktól eltekintve - újbóli, immár végleges betelepítésére 1719-ben került sor. 187 A Pálffy-féle szerződésekben nem szereplő, de korábban rácok lakta települések közül a 17. század első felében Ludas, Nádudvar és Tárnok - Szálkilisza még biztosan lakott volt. Az időszakos, kismértékű újratelepülések ellenére (a század második feléből származó dézsmajegyzékekben Baracska, Ludas és Tárnok Szálkilisza, a későbbi Csatalja szerepel) végleg pusztává váltak Hild, Jobbágy és Orbágy falvak. Kevéssé valószínű, hogy a 17. század második feléből származó összeírásokban a 16. század közepe táján betelepült, 1593 és 1598 között jórészt elvándorolt, és talán soha vissza nem tért rácok utódai szerepeltek volna. Ezek az adatok valószínűleg már Észak-Bácska katolikus vallású új lakosaira vonatkoznak. A Bácska területén megtelepedett katolikus délszlávok elsősorban Boszniából és Dalmáciából betelepült sokácok és bunyevácok voltak. 188 Migrációjuk már a 16. században megindult, „elsöprő méretűvé" a tizenöt éves háborút követően vált. 189 Feltehetően ők voltak azok, akiknek egyes csoportjai idővel az immár részlegesen vagy teljesen lakatlanná vált rác falvakba vagy azok egy részébe költöznek. 190 1633-ban „a rendkívül termékeny síkságként" jellemzett Bácskában még 400 szerb HORVÁTH Zoltán - SÖVÉNY Mihály - SZÉNÁSINÉ Harton Edit 1999 40., 43-45., 54.; Felmerülhet, hogy a Hagymás-Hajmás elnevezés az egykori rác Halimasra, a mai Bácsalmás ősére vonatkozik-e avagy a középkori Hagymásegyház településre, melyet a mai Felsőszentiván határának déli részére tehetünk. Nincs azonban tudomásom arról, hogy Hagymásegyház bármikor is újratelepült volna, s nevét a közelmúltban is csak Hajmás puszta őrizte. Almás 1711-ben átmenetileg újra betelepül, 1714-ben a bajai járás egyik községe, van bírója és 7 adófizető gazdája. „De a békés fejlődés el sem kezdődhetett, mert 1716-ban újra hadak útja lett e vidék: a királyi seregek a török ellen indultak Bábát visszafoglalására. [...] (Almás lakói - WE) elhagyták otthonukat, és védettebb helyen kerestek menedéket. A jánoshalmiakkal és katymáriakkal együtt Szabadkán húzták meg magukat. Nem sokat lehettek, mert a három község lakói húsz nyomorúságos viskóban húzták meg magukat. A háborúságok 1718-ban véget értek, de az elmenekült almásiak nem költöztek vissza régi helyükre 0-Almásra, hanem új hazát választottak maguknak: megvetették a mai Almás alapjait. " UDVARDI József 2003 20. MOLNÁR Antal 2000 119.; „...a 16. századi forrásanyag a katolikus délszlávokat csak igen kivételes esetekben nevezi bunyevácnak vagy sokáénak, és egyáltalán nem biztos, hogy pontosan ugyanazt értették alattuk, mint a 20. századi etnográfusok. Az egykorú források a bosnyák, dalmata vagy illír névvel megjelölt népesség esetében azt tartották fontosnak hangsúlyozni, hogy katolikusokról van szó. (Az ortodoxok esetében ezek a megnevezések ekkor még sohasem fordultak elő.)" Uo. 120.; KUNTIC, M. Alba 1969 a bunyevácokat vlah származásúnak tartja. MOLNÁR Antal 2000 121. Ezt alátámaszthatja az is, hogy az „1542-1543. évi urbáriumban" (ami több mint 100 évvel később keletkezett) a települések neve továbbra is délszláv.
