Bárth János szerk.: Cumania 20. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2004)
Wicker Erika: Észak-Bácska a hódoltság korában
6 WICKER ERIKA északi szomszédja, Adorján az utolsó, délszlávok lakta falu, utána Szegedig és fölötte magyar helységek sorakoztak. Magyar népességű volt a csongrádi és a kalocsai náhije is". 6 Alig 15 év múlva, az 1560-1561-es összeírás alapján a szegedi szandzsák hét náhijéjéből a déli három, a bácsi, a titeli és a zombori népessége „...csaknem teljesen balkáni. " 1546 és 1560 között megerősödött tehát a népmozgás, „a balkáni betelepülők másfél évtized alatt 163puszta helyet szálltak meg". 7 Az elnéptelenedett Duna-Tisza közi területekre ezidötájt költöző balkániak megjelenése nem magyarázható a török előli menekülésükkel, hiszen az akkor már több generáció óta török uralom alatt élő délszlávok egy ugyancsak török uralom alá került vidéket választottak új hazájukul. Az új lakosok bizonnyal a könnyebb élet és boldogulás reményében költöztek a török birodalom egyik tartományából a másikba. 8 A beköltözés tényleges okát, hátterét és többé-kevésbé pontos idejét az 1560-1561. évi tahrir defter, s benne II. Szulejmán éppen vizsgált területünkre vonatkozó rendelete világította meg: „Amikor a most nevezett liva újbóli összeírása elrendeltetett, arról is felséges parancs érkezett, hogy az új defterbe a következők jegyeztessenek be. A nevezett livában a Zombor és Baja közötti terület a szultáni hódítás óta üres és puszta, ugyanakkor a birodalom belsejéből a budai végekre tartó és onnan visszatérő utazók útvonala. Az ellenség várainak, Egernek, Gyulának és Szigetvárnak a lovas és gyalogos hajdúi állandóan lesben állnak e vidéken, és nem hagynak fel gonoszságaikkal és gazságaikkal. Feltétlenül szükséges, hogy a vidék benépesüljön és újraéledjen, hogy sátorlakó vándorokból és különböző lakóhelyekről bizonyos mennyiségű rája-népet hozzanak a szóban forgó, kipusztult Aranyas, Gara és Borsód nevű falvakba, akik, miután ezeket benépesítették és újraélesztették, százan szabados lovasként szolgáljanak. Állhatatosan védjék és oltalmazzák a jövő-menő utazókat és a környék népét a hajdúk portyáitól, akadályozzák meg kártevésüket és ártalmukat. Az új szultáni defterbe bejegyeztetett, hogy amíg a száz lovas kitartóan azon van, hogy a szóban forgó vidéket felélessze, a jövő-menő utazóktól a kártételeket távol tartsa, és a vidék védelmében fogyatkozást ne engedjen, a vallási és állami törvények által elrendelt összes adó, rendkívüli hadiadó és szolgáltatás alól mentes és szabad legyen. " 9 fi HEGYI Klára 2001 1283. 7 HEGYI Klára 2001 1284. 8 „Azok a rácok, akik a 16-17. században költöztek fel a Balkánról a magyarországi hódoltságba, már nem a török uralom elől menekültek egy még meg nem szállt országba, hanem a török birodalom egyik tartományát cserélték fel egy másikra, amelyben könnyebb életet reméltek. Anyaországukat akkor hagyták el, amikor az már néhány évtizede vagy esetleg egy-két évszázada török uralom alatt állt. Az átköltözők az új lakóhelyre is magukkal hozták ezt a múltat: a kényszerűségből szilárdnak elismert török berendezkedés megszokását. Generációk óta abban éltek, hogy sorsukról és mindennapjaikról csak a hódítóknak van joguk dönteni, s megtanulták, hogy boldogulásukat, gazdasági és társadalmi előrejutásukat is az általuk nyújtott kereteken belül kell keresniük. " HEGYI Klára 1976 183. 9 HEGYI Klára 2001 1289.; HEGYI Klára - FODOR Pál 2002 13-14.; Részleteket ill. adatokat közöl: VASS Előd 1989 168-169.
