Bárth János szerk.: Cumania 20. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2004)

Székelyné Kőrösi Ilona–Bánóczki Péter: Magyar díszviseletek régen és ma (Kiállítás a Cifrapalotában)

CUMANIA 20., KECSKEMET, 2004 373 Székelyné Körösi Ilona - Bánóczki Péter MAGYAR DÍSZVISELETEK RÉGEN ÉS MA (KIÁLLÍTÁS A CIFRAPALOTÁBAN) A kecskeméti Cifrapalota épületét egy nagyszabású külső és belső felújítást követően 2004 júliusában adták át ismét rendeltetésének. A Cifrapalota otthont ad a Kecskeméti Képtár állandó és időszaki kiállításainak, valamint a Katona József Múzeum kiállítóhelye is. Az első emeleti szecessziós díszteremben a múzeum történeti-néprajzi osztálya rendezte az első időszaki kiállítást 2004 augusztusában. A Magyar díszviseletek régen és ma című kiállítás anyagát Bánóczki Péter úriszabó munkáiból válogattuk, emellett bemutatásra kerültek egy jellegzetes magyar ünneplő ruházat: a díszmagyar történelmi emlékei és dokumentumai. A XIX. században divatba jött díszmagyar a régi nemesi öltözet darabjainak fölelevenítésével a magyaros viseletet és a nemzeti, hazafias érzések külső megjelenítését demonstrálta. A XX. század elejéig élt, majd a trianoni döntést követően, a két világháború közötti években ismét sokan magukra öltötték. Helyi és országos rendezvényeken, kiállítás-megnyitókon, szoboravatókon, évfordulós ünnepségeken, fogadásokon, bálokon vármegyei és városi elöljárók, rangos személyiségek jelentek meg ebben a történelmi díszviseletben. Drága előállítási költségei és státuszszimbólum jellege miatt csak a társadalom egy szűk rétege viselte. A díszmagyar öltözetek jellemző díszítése a zsinórozás, a különböző paszományok és gombkötő munkák, amelyek igényes kézműipari műalkotások, s ma már alig akad mester, aki ezek készítését vállalja. A zsinórdíszítés a magyar parasztság XIX. század második felében széles körben elterjedt sötét színű posztóruházatán is megjelent és sok helyen a XX. század közepéig készítették. Múzeumi tárgyak A kiállításon bemutatásra került múzeumi darabok közül az egyik legszebb az 1870 körül készült női díszmagyar Kiskunhalasról.

1 Az elegáns ünnepi öltözet mentéje fekete bársonyból készült, bővülő szabású, ujja szintén lefelé bővülő, kézelőjénél hasított; gallér nélküli, nyakkivágása kerek. Hátán, elején, az alján és a kézelőjén gazdagon zsinórozott. A mentét többnyire panyókára vetve viselték, bár felölthető volt. Elöl a nyaknál egy mívesen díszített, sujtásokkal, zsinórozással fedett pánttal és kapoccsal záródott. A ruha felsőrészének (ingváll) háta és eleje szintén fekete bársony, rövid, karcsúsított, elöl kapcsokkal záródó, alul csúcsban 1 Thorma János Múzeum, Kiskunhalas. Leltári száma: 99.28.1-4. Itt köszönjük meg Szakái Aurél múzeumigazgató és Gyarmati Andrea történész muzeológus segítségét és hozzájárulását a kiállításon történő bemutatáshoz.