Bárth János szerk.: Cumania 20. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2004)
Knipl István: Császártöltés régészeti topográfiája
186 KNIPL ISTVÁN BRONZKOR A bronzkor korai szakaszában, a Duna-Tisza köze erdőkkel tagolt, ligetes steppéin 21 a Makói kultúra népessége élt. 22 Legjellemzőbb edénytípusai a seprűdíszes, bordákkal tagolt oldalú, gömbös alakú edények, durva fazekak illetve a belső oldalukon sávozott háromszögekre osztott, geometrikus mintákkal díszített talpas tálak. A terepbejárás során 3 lelőhelyen - Újtemető I (1. Ih.), Százas istálló III. (21. Ih.) és Kiscsala, Csala csárda VIII. (33. Ih.) - sikerült ilyen típusú edények töredékeit begyűjteni. Jellemzőek a behúzott peremek, a seprűdíszes oldal töredékek. A kultúra meghatározásához azonban a legfontosabb támpontot a behúzott nyakú, kihajló peremű táltöredékek mellett az 1. és a 33. lelőhelyen talált belső díszes táltöredékek adták. A 33. lelőhely töredéke kisméretű, erősen megrongálódott, míg az 1. lelőhelyről előkerült tálnak a teljes talpa és díszített felső részének mintegy negyede is megvan. A díszítés a makói kultúrára jellemző háromszögekből áll, melyek belsejét sakktáblaszerűen kitöltötték üres és rácsmintás négyzetekkel. A tál talpa alacsony csőtalp. A tál díszítése megegyezik a Heves-Paptagi belső díszes táléval, így valószínűleg a császártöltési példányt is a Makói kultúrához köthetjük. A Makói kultúrát a Duna-Tisza közén a Nagyrévi kultúra követte, a Sárköz és a homokvidék területén eddig azonban csak kis számban sikerült kimutatni a nagyréviek megtelepedését. A szomszédos Kecel területén nem találtak e kultúrához köthető leleteket, 23 és a Sárközi részen is csak kis számban található meg (Dunapataj-Parlag 24 ). Császártöltésen csak az Újtemető I. (1. Ih.) területén sikerült - igaz, keverten a makói kultúra anyagával, - kimutatni. Régészeti feltárás hiányában elkülönítésük nehéz feladatnak bizonyult. így egy kisméretű, ép bögréről állíthatjuk csak biztosan, hogy a Nagyrévi kultúra korai fázisához tartozik. A középső bronzkor viszonylag békés időszakában a területen a Vatya kultúra népessége élt. Terepbejárásunk során csak egyetlen, e kultúrára jellemző edénytöredéket sikerült begyűjteni, míg a szomszédos Kecel területén a kultúra nyomát több lelőhelyről is ismerjük, 25 Hajós-Hildpuszta területén pedig a kultúrához tartozó urnasírok kerültek elő. 26 Az urnasírok közelében a Vatya kultúra földvára található, mely a halomsírosok támadásának időszakában a kultúra területét védő várrendszer része lehetett. 21 BÖKÖNYI Sándor 1979. 109. 22 BICZÓ Piroska 1984. 21. Ugyanakkor Tóth Katalin véleménye szerint a Duna-Tisza középső és D-i részének Ny-i sávja a Somogyvár-Vinkovci cs a Makói kultúra határterülete volt, s így nem dönthető el egyértelműen, hogy mely kultúrához tartozhatott. TÓTH Katalin 1998. 205. 23 BICZÓ Piroska 1984. 21. 24 GALLINA Zsolt 1986. 14. 25 BICZÓ Piroska 1984. 21. 26 GALLINA Zsolt 1996. 15.
