Bárth János szerk.: Cumania 20. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2004)

Wicker Erika: Észak-Bácska a hódoltság korában

ESZAK-BACSKA A HÓDOLTSÁG KORÁBAN 17 Alig 40 évvel és nem egészen másfél generációval e szerződések kelte előtt jöttek Észak-Bácska elnéptelenedett falvaiba a balkáni betelepülők. Származási helyüket, népi hovatartozásukat pontosan ma sem ismerjük. Utódaik azonban akiket még mindig kenézek vezettek, hitéletüket kalugyerek irányították, és neveik délszláv-román hangzásúak voltak, - a 16. század legvégén egységesen rácnak nevezik magukat. A TELEPÜLÉSEK NAGYSÁGA „A tömeges betelepedés 1560-ig tartott, a lelassult, de folyamatos bevándorlás, az el- és visszaköltözés soha nem állt meg. " Az 1560 táján újratelepült falvak különböző nagyságúak voltak (5. és 7. táblázat). 1578-ra kisebb, 10-15 adófizető hánéból álló falvak Észak-Bácska É-i és K-i részén jöttek létre (Szente=Hergyavica, Szenpal, Rema, Mátiház, Sebesegyház, Keleb, Tavankut, Bajmok? - Bajánk, Mélkutt); az egyetlen 16 és 20 háne közötti (Legyen) a terület közepe táján volt. Jellemzőek a 21-25 háne közötti települések (Kachmar, Vámtelek, Monostor, Ujváros=Izovnadicse, Nagypatalom, Györgyn és Gara D-DNy-on, Borot, Temérdekház, Arikház, Halmas, Side és Esztör É-ÉK-en). Ettől nagyobb csak a 26-30 hánés Górni Aranyas és Baskut ill. Kunbaja voltak; 35 hánés egyedül Tótház, ennél is nagyobb Sár a maga 39 adófizető háztartásával. Komoly nagyságú település lett a korábban is mezőváros Madarasból, s hasonló lélekszámúak voltak É-ÉK-en Jankó, Ivánka, Máda, Szentiván, Kotokhát és Bikity, ahol 1578-ban 40-45 hánét írtak össze. Észak-Bácskában szinte igazi „nagyvárosnak" számított ekkor az 57 hánés Borsot, mely a következő években is a vidék legnagyobb faluja maradt. A balkáni lakosság folyamatos be- és kivándorlása eltérően érintette ÉszakBácska D-DNy-i (nagyobbrészt a szabadkai és a zombori náhije) és É-ÉK-i (nagyobbrészt a bajai náhije) részét (5. táblázat).

65 Legalábbis az előbbi terület falvaiban a beköltözést követő három évtizedben kevéssé változott a lakosok száma. (Elvileg persze elképzelhető, hogy e településekre mindig annyian költöztek be, mint ahányan tovább vándoroltak innen.) Az adófizető hánék száma többnyire változatlan maradt, csak egyes településeken nőtt valamelyest (Górni Aranyas, Borsot, Gara, Sár, Madaras), egy faluban pedig némiképp csökkent (Monostor). 1580-ig hasonló a helyzet Észak-Bácska É-ÉK-i részén is. Ekkorra a korábbihoz képest néhány fővel nőtt Bikity, Borsot, Halmas, Jankó, Szenpál, Tavankutt és Arikháza lakossága, Szentiváné viszont három hánéval csökkent. Ez a csökkenés 10 év múlva egészen drámai lett: a korábban nagynak számító település lakóinak száma már csak alig fele volt az 1570-es évek elején összeírtakénak, bár a maga 22 hánéjéval még mindig a közepes nagyságú falvakhoz tartozott. Sokan HEGYI Klára 2001 1282. A felosztás nem a náhijék, hanem a Pálffy-féle két szerződésben szereplő falvak szerint történt. (7. táblázat)