Bárth János szerk.: Cumania 20. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2004)
Wicker Erika: Észak-Bácska a hódoltság korában
18 WICKER ERIKA vándoroltak el a korábban sűrűn lakott Bikity és Totház falvakból és a közepes méretű Arikházról, erőteljesen megnőtt viszont Halmas, Jankó, Mélykút, Tavankut és Sebesegyház, Esztör, különösen pedig Keleb jelentősége, ahova az 1590-es évekre háromszor annyian költöztek, mint amennyien ott 10 évvel korábban laktak, s ezzel a település megközelítette a végig legnépesebb Borsot nagyságát. A Szelak Niko vezette müszellemek által betelepített három különböző nagyságú, privilegizált település lakóinak száma a század végéig alig változott. Összlakosságuk 1560-ban 102 (103?) fő volt, mely 1578-ig 109-re, 1590 elejére pedig 115-re nőtt. (Gara 1580-1582-es defteradatait nem ismerjük, ekkor Górni Aranyásón 31, Borsotban 59 adófizető család lakott.) Az 1560-1590 közötti időszakra vonatkozó források részleges publikáltsága miatt nem tudni, meddig őrizték e három falu lakói különleges helyzetüket, s egyáltalán: mi volt a többi falura nézve is a lakosságcserélődések oka és következménye. Ráadásul 1592 után már defterek sem állnak rendelkezésünkre. A vidék hódoltság kori településhálózatának felvázolása - a hiányosan publikált defteradatok és az éppen elkezdődött régészeti kutatás mellett - lényegében csak két írott forrás alapján kísérelhető meg: annak a két szerződésnek a segítségével, melyeket észak-bácskai rác települések egyházi és világi vezetői ill. a lakosok megbízottai kötöttek Pálffy Miklós generálissal 1598 áprilisában. AZ 1598. ÉVI SZERZŐDÉSEK „...az. megnevezett ráczfaluknak képekben valljuk... " Esztergom 1595. évi visszafoglalása után a legfontosabb teendő a vidék más területek népességével való benépesítése volt, „...mert munkást, adófizetőt és katonát a közelben nem kaptak volna. " A császár Pálffy Miklós főkapitányt bízta meg, hogy a hódoltság területéről toborozza a betelepítendő lakosságot, és meghagyta, hogy „...a települőkkel eleinte csínján kell bánni, hogy uralmunknak és a meghódolásnak örvendezzenek. De később a többi alattvalókkal egyformán minden terhet viselniök kell. " 67 A hódoltsági területek keresztény lakosai közül sokan vállalták az átköltözést, de „...a ráczokat hiába csalogatta, azok bizony tovább is ott maradtak." Pálffy 1598. július 10-én Rudolf császárnak írt, Újváron kelt leveléből ismertek a telepítés (vagy csak telepítési kísérlet?) részletei is: „A mi a ráczokat illeti, ezeknek maguktartása felségedhez több az engedetlenségnek Először tárgyaltam velők, de semmire sem mentem. Erre huszáraimmal és hajdúimmal néhányszor reájok rontottam s jól elláttam őket. De bizony ezzel sem értem el semmit. " A töredékesen és részben olvashatatlanul fennmaradt levélből már nem derül ki, hogy az első sikertelen kísérletek után „...hogyan csalogatott néhány rácz ifjat magához, s Az 1598. április 10-i szerződés részlete. TAKÁTS Sándor 1902 533., 2. j.
