Bárth János szerk.: Cumania 20. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2004)

Rosta Szabolcs: Pusztatemplomok Kiskunfélegyháza környékén

PUSZTATEMPLOMOK KISKUNFELEGYHAZA KORNYÉKEN 155 esetében feltűnő arányban tapasztalható 13. századi pusztulás. Azon települések esetében, ahol korábbi Árpád-kori emlékanyag van, és bizonyíthatóan kun szállásként élnek tovább, nem valószínű, hogy beszélhetünk a település lakosságának kontinuitásáról, kun csoportok települnek az elhagyott falvak közelébe, teljesen új történetet kezdve azok életében. Pétermonostora és Pálmonostora biztosan Árpád-kori településnév. Elképzelhető még Szent Péteri falu és talán Félegyháza nevének korai eredete is. Buraegyház nevén kívül, más Árpád-kori falu nevének azonosítása írásos források és bármilyen hagyomány hiányában kilátástalannak tűnik. Árpád-kori előzménnyel bíró kun szállásaink eredeti neve is feledésbe merült. Azok a falvak, melyek a 13 század folyamán elpusztulnak és nem telepednek újjá, a Bense tanyánál fekvő lelőhely, mely talán Bura(egyház) nevet viselt, Félegyháza Árpád-kori előzménye, a Csáki tanya melletti egykori falu, a Dudás tanyánál lévő templomos helység, és minden bizonnyal az M5 terepbejárásainál megtalált 3 Árpád-kori egyházas hely. Csak kicsit később, a 14. század legelejére hal el végleg Pálmonostora, de a 19. századi régészeti ásatások szerint végzetes pusztulást szenvedett a templom a tatárjárás alatt, a 13. század végi leletanyag gyér volta a régi település kis területén legfeljebb kis mértékű újratelepítést, vagy visszaszállingózást feltételez. Ilyen rövid ideig tartó újratelepülés máshol sem elképzelhetetlen, de csak terepbejárások nyomán begyűjtött anyagból nem feltétlenül válik el a néhány évtizedes különbség. Árpád-kori előzménye volt a tatárjárást túlélt, vagy később újratelepült Pétermonostornak, és Szent Péterinek. A Tarjányi-keresztnél felfedezett templom esetében a leletanyag hiányossága folytán csak az állapítható meg biztosan, hogy volt Árpád kori előzménye. 3 település esetében különleges helyzet áll elő, a 13. század második felétől lehet számolni indulásukkal. De már új népességhez kapcsolódnak, hiszen Jakabszállás, Ferencszállás, Zomokszállás már a kunok szállásai. 14-15. század A tatárjárást átvészelt, vagy inkább újratelepített falvak mellett megjelennek a kunok szállásai. Az elfogadott nézet szerint részben nomád életmódjuknak megfelelően váltogatták szálláshelyeiket, ezért sem írják le a 13 század végi, 14. század eleji források ezek pontos helyét. Késői, 14. század végi oklevél is bizonyítja, hogy jurtában laknak még egyes kunok. Mindezek ellenére nem lehet egyértelműen kezelni e kérdést. A bevezetőben is említettem, hogy a keleti steppeken a kunoknak már falvaik, városaik voltak. Téli szállásaikkal, melyek később állandó falvaik lesznek, már a betelepülésüktől kell számoljunk. Fő bizonyítéka ennek azokon a lelőhelyeken található, ahol olyan kun település feküdt, melynek nincs Árpád-kori előzménye. A területen 3 ilyen esettel számolhatunk, de közülük is a legszebb példa Jakabszállás kun kapitányi székhely. A környéket tekintve nem találhattak