Bárth János szerk.: Cumania 20. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2004)
Rosta Szabolcs: Pusztatemplomok Kiskunfélegyháza környékén
156 ROSTA SZABOLCS volna megfelelőbb téli szállást, mint a tóparti területet. A kerámiaanyag pedig kétséget kizáróan bizonyította a falu 13. század közepén történő indulását. A vándorlás magyarázata az, hogy az előkelőbb nemzetségfők, és kezdetben talán a szabad kunok is nyaranta váltogatták a legelőket saját, behatárolt területükön belül. A 14. század második felére már kétséget kizáróan kialakul a kun és magyar falvak nagyjából megszilárdult településszerkezete, mely a 15. század folyamán leginkább csak a pusztásodás miatt változik kissé. A környéken is számos felderítetlen időszakos kun település esett áldozatul a nagy járványoknak. A jelentősebb 15. századi települések, mint Félegyháza és Pétermonostora (Monostor) esetében régészeti adatok bizonyítják a kunok jelenlétét, de a lakosság teljes egészében nem kun. Akárcsak más alföldi mezővárosok esetében - Kecskemét, Hódmezővásárhely, Szeged, Szer, Nyárlőrinc - itt is a kunok magyar mezővárosokba, vagy a regionális központokba történő betelepüléséről lehet szó. 205 A kun szállások a 15. század folyamán nem nevezhetők központoknak, kivéve Jakabszállást, mely kun kapitányi helység. A helyzet 1526 után gyökeresen megváltozott. A többségében valószínűleg magyarok lakta jelentősebb települések a legelső időkben elpusztultak. Ellenben az addig elszigetelt kun falvak életében a későbbiek során sem látunk törést, sőt a század folyamán erősödés, gazdagodás figyelhető meg. Zomokszállás és Bugacháza esetében nem foglalhatunk állást elhalásuk idejére vonatkozóan - ez talán már a Hódoltság első éveinek során bekövetkezett - de Kisszállás, Ferencszallas és Pákaszállás a Kiskunság legjelentősebb településeivé, óriásfalvakká nőtték ki magukat. Jakabszállás, mely a 15. században jelentősebb központ, a 16. század elején ugyan nem hal el - mint például Félegyháza -, de jelentőségét elveszítette. A Mohácsi csatát követő hadjárat során Félegyháza végleg elpusztul. Talán még 1526-ban, de mindenképpen a század közepére kihal Monostor, Bugacháza, Szent-Péteri. A 16. század második harmadára elhal Zomokszállás. A század végére Jakabszállás szinte teljesen elpusztul, majd a 15 éves háború legszomorúbb évében, 1595-ben az addig jelentős Pákaszállás, Ferencsszállás és Kisszállás élete is véget ér. Településszerkezet, utak Térképre helyezve a lelőhelyeket, több megfigyelést tehetünk. A templomok térbeli eloszlása egyenetlen, mely valószínűsíti még több előkerülését a későbbiek folyamán. Mégis észrevehető a különbség az Árpád-kor, és a középkor folyamán lakott templomos falvak sűrűsége közt. Az Árpád-kori templomok között a 2-7 km közötti távolság jellemző. A Petőfiszállás mellett megfigyelhető sűrűsödés minden bizonnyal az autópálya-építkezésekhez kapcsolódó terepbejárások nyomán jelentkező kutatóttság miatt van. BLAZOVICH László 2002. 207. old.
