Bárth János szerk.: Cumania 20. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2004)

Rosta Szabolcs: Pusztatemplomok Kiskunfélegyháza környékén

154 ROSTA SZABOLCS fellelhető településekkel. Az eddig különböző tanyákról elnevezett lelőhelyek nagy része „visszakapta" egykori nevét, a történettudományban csak nevekként szereplő települések közül több, térben is elérhetővé vált. így lett a Kiskunfélegyháza-Bense tanya lelőhelyből Bura(egyház), a mai Pálmonostora szélén lévő templomrom körülötti középkori településből Szentpéteri, Kiskunfélegyháza-Páka Csenki tanyából a jelentős 16. századi falu, Pákaszállás. Kiskunfélegyháza mellett meglett a középkori Kisszállás, Kiskunfélegyháza-Felsőgalamboson pedig sikerült azonosítani a kun Zomokszállást. Néhány lelőhely középkori elnevezése adott volt, így a Gyorffy által azonosított és Szabó Kálmán által többször megásott Pétermonostoré és Pálmonostoré a mai Bugac közelében, a jelenlegi Petőfiszállás szélén és részben alatta lévő Ferencszállásé, a fülöpjakabi Herke tó partján lévő kun kapitányságé Jakabszállásé, a Kiskunsági Nemzeti Park területén lévő egykori Bugacházáé, és természetesen Félegyházáé. A Mezősi Károly által talált külsőgalambosi lelőhelyet bár sikerült azonosítani, de nem tudtuk igazolni észrevételének helyességét. Csak egy jövőbeni ásatás döntheti el, hogy volt-e egyáltalán egykor templom a helyszínen. Arpád-kor A vizsgált területen 11 templomos lelőhelyet azonosítottunk, melyen az Árpád-kor valamely időszakában település élt. 7 falu végleges pusztulását a tatárjárás, valamint annak előzményei és következményei okozták. A területre vonatkozó források, és a régészeti feltárások szinte teljes hiánya miatt nehéz meghatározni, hogy egy-egy falu a kivonuló kunok, a mongol hadak, vagy a pusztítás nyomán kialakult éhínség áldozatául esett-e. Árpád-kori településeink esetében pusztulásuknál is nehezebb meghatározni indulásukat. Két falu esetében tűnik lehetségesnek ennek meghatározása, de ásatás hiányában ez is csak feltételezés marad. Félegyháza-Alpári úton, és a Bense tanyánál is az a hasonló helyzet áll elő, hogy a templom helyétől alig 300-500 méterre all. század végével záródó soros köznépi temetőt ástak ki. Ezekben az esetekben feltételezzük, hogy all. századi temetőben nyugvó népesség utolsó tagjai szoros vérségi kapcsolatban lehettek a templom körüli temető legkorábbi sírjaiban eltemetettekkel. Az Alföld történetét hosszú távon meghatározó nagy változás a 13. század közepén következett be, a tatárjárás pusztításához, és a nomád kunok megjelenéséhez kell kötni. A tudomány egyre árnyaltabb képet fest a tatárjárás hatásáról, annak következményeiről. Tagadhatatlan, hogy az ország talpra áll, alig fél évszázad múlva új aranykor veszi kezdetét. A pusztítás nyomán keletkező emberveszteség ellenére sem beszélhetünk nagyobb etnikai átrendeződésről országos viszonylatban, mint ahogy az katasztrofális méreteket ölt majd a török hódítás éveiben. A Duna-Tisza közén, különösen ezen a vidéken azonban az előbb felvázolt események hatásai igen erőteljesen jelentkeztek. Árpád-kori egyházas helyeink