Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)

Bereznai Zsuzsanna: Nép elbeszélőkultúra Érsekcsanádon (XX. század)

242 BEREZNAI ZSUZSANNA Emlékszel-e, hogy a Sáriék mentek az úton? Oszt a macska ment előttük... A másik háztól jöttek ehhez a házhoz, és egy macska állandóan kísérte őket. És utóbb már annyira féltek, hogy nem tudták, mit csináljanak félelmükben. Akkor utoljára még szaladtak is... Eljöttek ide, de hát amoda is vissza kéne menni... Es a macska mindig kísérte őket, és nem tudtak rájönni arra, hogy hát mi volt vagy ki volt az a fekete macska. Olyan boszorkányféle volt... Hiába siccegették, nem tudták elzavarni. (Elmondta: Könczöl Istvánné Szabó Mária. Gyűjtötte: Bereznai Zsuzsanna, 1999) Itt a szomszédasszonyunknak a nagymamájuk, ez is boszorkány volt. Es hogyha valaki nem a szája íze szerint beszélt, akkor annak véres tejet adott a tehene. Egy másik helyen meg a nagyapjuk volt olyan, hogy az meg meg tudta gyógyítani, úgy, hogy ráolvasott, meg itatott vele valamit. Még az én időmben, amikor nekem Kálmánkám 49-ben született, és még avval itattak szenes vizet. (Elmondta: Tóth Kálmánné Bálint Erzsébet. Gyűjtötte: Bereznai Zsuzsanna, 1999) Régön mögrontották a tehenöt. Vérös tejet fejtek. Voltak olyanok, ördöngösöknek hívták őket... Akkor elmöntek azokho, és mondták, hogy segítsen valamit, mert ilyen baj van... Hogy véröset fejnek a tehéntül. S akkor adott tanácsot, hogy mit csináljanak. Elmönt az illető éjszaka, aki mögrontotta, és akkor mondták, hogy nem szabad kiszólni, hogy ki az. Semmit. Majd zörgetni fog éjfélkor, majd zörget. Kiabál. Kiabál névről, hogy: - Gyere ki, gyere ki hozzám! De nem szabad se kiszólni, se kimenni. Ez volt a tudománynak a súlya, hogy hát nem szabad kiszólni semmit se... És akkor mit csinált az illető? Aki mögrontotta... Lehányta az utcát végig. Es kékköves locsodékot hányt az, aki mögrontotta. Nem möntek ki, nem szóltak neki, s akkor éjszaka odahányt a küszöbre, meg elébük az utcára. Ez igaz volt. Ez biztos, hogy igaz volt. A nagymama mesélte. Volt ilyen sok. Sok ördöngösök voltak... (Elmondta: Tesényi Józsefné Matkó Anna. Gyűjtötte: Bereznai Zsuzsanna, 1999) Az onokatestvéremék már úgy legényködtek, oszt mentek haza a szomszédjával, meg hát barátja is volt. Oszt deszkakerítéses sarok volt. Es egy fekete macska várta ott űket. Oszt elébük ugrott. Azt mondták, hogy az boszorkány volt. Hogy az most igaz volt-e, való volt-e, vagy csak jobban tartották az idősek ezt a boszorkányságot... (Elmondta: Csősz Lajosné Tóth Zsófia. Gyűjtötte: Bereznai Zsuzsanna, 1999)