Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)

Bereznai Zsuzsanna: Nép elbeszélőkultúra Érsekcsanádon (XX. század)

NÉPI ELBESZÉLŐKULTÚRA ÉRSEKCSANÁDON 243 Volt tanyánk, erre a Duna felé. És, ugye, jobban ott voltunk, mert ott volt munkánk. Oszt az öcsém kilenc évvel fiatalabb, mint én, oszt voltak ott szomszédjaink, de nemcsak szomszédok voltak, hanem közeli rokonjaink. Jáger ángyom. Ha az mögnézte az öcsémet, akkor abba az éjszakába nem aludtunk tőle. Akkor anyikám mindig azt mondta, hogy: - No, mert az ángyod már megint mögnézte az öcsédet... A vízbe a szénparazsat tették bele, és azt forrón a hideg vízbe, és akkor avval mosdatták meg, és akkor a pöndölyiikkel letörülték az arcot. (Elmondta: Csősz Lajosné Tóth Zsófia. Gyűjtötte: Bereznai Zsuzsanna, 1999) Ezt is a nagyanyám mesélte. Mióta én tudom eszem, azóta nem volt ilyen... A szőlőbe voltak... Míg ők dolgoztak, a gyereket feltették egy kosárba áfára, és belement a kígyó. Mondták nekik, hogy a gyereket fordítsák lefelé, a fejinél lefelé, és akkor tejet tegyenek a földre. A kígyó megérezte a tej szagot és kimászott. A gyereknek a száján gyütt ki. (Elmondta: Turcsányi Györgyné Kozma Julianna. Gyűjtötte: Bereznai Zsuzsanna, 1999) Nagyanyám mesélte, hogy még őneki az anyósa meg az apósa, hát ük itt laktak, de az öregjei még arra a temetősoron laktak. No, akkor gyüttek hazafelé. Na, akkor, az én nagyapám még kicsi volt, a hátán hozta haza az édesapja. Es akkor itt a sarkon - ezt a Gazsi mesélte még rettenetösen danoltak meg táncoltak. Föl voltak, hát ilyen csanádiasan, Öltözve. Nagyon ridáztak. Hát, forogtak. De azelőtt azt mondták, hogy ridáztak. Es akkor a dédapa mondta a feleségének, hogy hát ne nézzen hátra. Csak mönjenek, egy szót se szóljanak, csak mönjenek. Amikor elmentek így három ház ellen, akkor vége volt. Csönd volt. (Elmondta: Turcsányi Györgyné Kozma Julianna. Gyűjtötte: Bereznai Zsuzsanna, 1999) Volt olyan, hogy éjszaka megfejték a tehenet. Ezt mesélték... Megfejték a tehenet. No, akkor a gazdája, az kileste. Az ilyen idősebb ember volt... Es hát hallotta, hogy csobog a tej, amit hát fejtek, ugye, sajtár volt, és abba fejtek. Es akkor hát az odamönt és ráütött. Azt mondták, hogy libává változott, kutyává változott... De ez mindig ütötte... De szólni nem szólt... Nem szabad volt szólni... Es akkor annyira-annyira, hogy utoljára kidobta az istállóból, mert már annyira odavolt... No, akkor hát még átdobta a kapun is... Ilyent meséltek... (Elmondta:Könczöl Istvánné Szabó Mária. Gyűjtötte: Bereznai Zsuzsanna, 1999)