Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)
Bihar Mária–Lendvai Kepe Zoltán: A miskei Homo Ludens. Czár János életútja és játékrepertoárja
326 BIHAR MARIA meg a kanász. Bottal kellett behajtani a középső lukba a labdát, de arra meg vigyázni kellett, hogy az előttünk lévő lyukba be ne hajtsa a kanász a labdát, mindig visszaütöttük a labdát. Ez látta, hogy én ütöm vissza a labdát, ő ide dugta a botot az én lukamba. 24 Nagyszerű játék volt a pilicskézés is. Ezt a pilicskézést még felnőtt emberek, férfiak is játszották. " A hagyományos paraszti társadalomban a férfiak legsokoldalúbb szerszáma, nélkülözhetetlen társa volt a bicska. Egyes területeken a legények sorába való lépésnek fontos részét képezte az első bicska birtoklásához való jog. Czár János elbeszélésében az ifjúság bicskahasználata is árnyaltabb színben tűnik fel, nemcsak munkaeszköz, de játékkészítő és játékeszközként is megjelenik. 26 „Már öt éves koromban volt bugyiim. Minden gyerek kapott bicskát, amelyik kijárt a mezőre. De sose használtuk arra, hogy valakit megsértsünk vagy megszúrjunk. A pilicskét kezdtük először faragni. Nem voltam nagy növésű gyerek, de már akkor is olyan figuraszerűségeket, ostornyeleket is faragtam, nemcsak pilicskét. Vagy mondok olyan érdekes dolgot, hogy reszelnem kellett a marharépát, én előbb kifaragtam belőle valami figurát, aztán reszeltem le. Öregapám mindig nézett, leste, hogy mit faragok, szerette a papa is, ha ilyennel foglalkoztam. De lehetett ám a bicskával játszani is, bár azt nem igazán szerették e felnőttek. Legjobban a Karcsi, Fejcsi, F о gc si játékra emlékszem. (...) Bicskával készítettük a fegyvereinket, hangszereinket is. Ehhez ismerni kellett a fáknak a tulajdonságait, formáit, tudni kellett, miből mit lehet csinálni. Minden fát fel tudtunk használni. Amikor jött a tavasz, a nagyobb meleg, síp készült a fűzfából, de van fűzfavesszőből készült csörgőm is, abba kavicsot tettem, hogy zörögjön. Az orgonából meg csúzli készült, mivel szép ágas volt. Tavasztól egész nyárig remekül tudtunk vele vadászni a madarakra. Persze mi se voltunk jobbak a mostani gyerekeknél, de azért meghatároztuk, mire szabad vadászni és mi védett, nem bántottunk akármit. Verebeket meg galambokat lődöztünk és mint gyerekek megfőztük magunknak. Volt ott kint lábaskánk, mindig szereztünk valamit. Azért volt néha, hogy csibét is, tyúkot is lelőttünk. Voltak ilyen dolgok is, azért mi se voltunk a legjobb gyerekek... " A gyermekkorban egymástól és a felnőttektől elsajátított népi természetismeret a paraszti élet sikerességének egyik alapfeltétele volt. „Rengeteget csemegéztünk mindenből, ami ehető volt. Kerestük, fogyasztottuk a berkenyefa termését, a somot, a vadkörtét, vadalmát, az epret, a vadszödröt. Az meg mindig a búzatáblák, meg az erdők szélin volt. Ha bodzát találtunk, már jól megfeketülve, szépen kifestettük egymást. A bodzából szinte mindent el lehetett készíteni: A játék pontos és szakszerű leírása: PÉCSINÉ Ács Sarolta 2002. 65. A játék elnevezései közül ismert még a bige, biga, pilicka. Pontos, szakszerű leírása: PÉCSIMÉ Ács Sarolta 2002. 53. Bicskajáték leírások: KISS Áron 1984. 480^83. A bicskajátékokról: SALÁNKI Szilárd 1998. 325-347.
