Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)
Bihar Mária–Lendvai Kepe Zoltán: A miskei Homo Ludens. Czár János életútja és játékrepertoárja
A MISKEI HOMO LUDENS 327 pisztolyt, sípot, puskát. Babbal, kóccal tömtük meg, sőt még vízipuskát is csináltunk belőle. " 28 A NYÁR A nyár legfontosabb, a paraszti élet rendjét szervező eseménye az aratás, az Élet betakarítása volt. Minden más munkával szemben előnyt élvezett, kicsinynek, nagynak egyaránt a tőle telhető módon részt kellett vállalnia belőle. 29 „Kicsi koromtól fogva nekem is menni kellett aratáskor kötelet teríteni. Hajnalban fogtam a cuccom és mentem az idősekkel. Reggel kellett csinálni a kötelet, mert reggel még harmatos a gabona szára és könnyen csavarodik. Tövestől kellett kihúzni a búzát, odaverni a lábunkhoz, odatettük egymáshoz és a két végét megfontuk a kalászánál. Meg volt határozva a gazdánál, hogy egy terítette a kötelet, a marokszedő rátette, és amikor jött vissza a kaszás, az összekötötte a kévét. A végén még nekem kellett a nagy gereblyével összehúznom a kalászokat is. Mi gyerekek játszottunk aratást is a tarlón, csináltunk kis kévéket, csomókat, csépeltünk is. A tarlón tanultam meg szalmát fonyni, csigát, sípot, meg gyűrűt készíteni. Hát csúnya gyerek voltam, szerettem a lányokat már akkor is, gyűrűket, meg karpereceket készítettem nekik. (...) Ha a csősz elkapott bennünket, mindig kellett neki ajándékot csinálni, volt olyan csősz, aki nem tudott szalmát fonyni, de szeretett volna a gunyhóba valami kis díszt, így fonyhattuk a szalmát, ha neki is csináltunk. Szalmából vagy 70 féle játékot csinálok, sok mindenre fel lehet használni, az egy áldott növény. " A szalma ma is Czár János egyik legkedveltebb alapanyaga. Háromféle színt használ fel aratókoszorúi, csigái, szalmafigurái, betlehemei készítéséhez. Zölden kezdi gyűjteni a búzát, mikor virágzik, mert akkor zöld marad a szára. Ilyenkor talál olyan helyet, ahol az őzek ellenek. Az őzek ugyanis olyankor lelegelik a tejes kalász tetejét, s az őzrágta búzának négerbarna lesz a szára. Péter-Pálkor gyűjti be egész évre az aranyló színű kévéket, mert ilyenkor a legfényesebbek és még a szem sem pereg ki belőlük. Az aratás után már elváltak az eddig egész nap együtt az állatokat őrző játszadozó gyerekcsoportok útjai, mindenki a saját vagy az ismerős tarlójára hajtotta a libákat, csak délben találkoztak rövidebb időre vagy estefelé. „Mindig a körülmények adták az alkalmat a játékhoz. Nyáron az volt a jó, ha jött egy záporeső, akkor az útszélen agyag állatfigurákat csináltunk. Mindig vártuk az esőt, mert az lemosta apolyvás, törekes sarat az útszélére, abból gyönyörű házakat építettünk. Vermeket is ástunk. Mi is huncut gyerekek voltunk, szépen letakartuk az. ágakkal, hogy ne látszódjon, s úgy futottunk, hogy valamelyik pajtásunk beleDr. KÓS Károly 1985. 11-18. A gyermekek földművelésben és pásztorkodásban való részvételéről: GAZDA Klára 1980. 77-98.
