Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)

Bárth Dániel: Szokás és hatalom. Egyházi törekvés a szőlőőrzés bácskai rendszabályozására a XVIII. század közepén

SZOKÁS ÉS HATALOM 93 pítése.

31 A falu lakosságának nemzetiségi összetétele az 1760-as évek elején még nagyjából fele-fele arányú, kiegyenlített lehetett. Az 1767. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv adatai szerint már a németek voltak többen. Ekkoriban hozzávetőlegesen 515 illír és 736 német lakott a faluban." A két népcsoport lokálisan elkülönülve, egy utca által egymástól elválasztatva kezdte el közös életét, amely nem volt súrlódásoktól mentes. Az egyre terebélyesedő németek megvásárolták az illírek földjeit, akik fokozatosan továbbálltak, és feltehetőleg a szomszédos sokác falvakba költöztek.

33 E folyamat következtében az 1770-es évek elejére már húsz alá csökkent a helyi sokác családok száma.

34 Vályi András XVIII. század végi országleírásában már egyértelműen „német falu"-ként aposztrofálta Küllődöt. A fenti történetünk időpontjában nagyjából kiegyenlített arányú, vegyes lakosságú falu katolikus délszláv lakói leginkább az ugyancsak sokác többségű két szomszédos faluval, Szántovával (ma: Hercegszántó, Bács-Kiskun m.) és Béreggel (ma: Backi Breg, Szerbia-Montenegró) tartottak fönn közeli kapcsolatokat. Ezt erősíti az a körülmény, hogy Küllőd a XVIII. század derekán előbb Szántóvá, majd Béreg fii iája volt. Emellett a szintén sokác Monostorszeg (ma: Backi Monostor, Szerbia-Montenegró) és a közeli, magyar többségű Bezdán (ma: Bezdan, SzerbiaMontenegró), valamint a részben bunyevác lakosságú városok (Zombor, Baja) jelentették a további kapcsolódási pontokat. Mivel e téren is leginkább az elérhető egyházi forrásokra vagyunk utalva, a falu kapcsolatrendszerének felvázolásához egy eddig ebből a szempontból nem kellően kiaknázott forrás, az egyházlátogatási jegyzőkönyvek adataival kell megelégednünk. A vizitációk során készített jegyzőkönyvekben sok esetben rögzítették, hogy az adott falu népe mely szomszédos plébániák templombúcsújára vezetett búcsús menetet, procession. Az 1767. évi bácskai vizitációs körút alkalmával Küllőd kapcsán följegyezték, hogy a falubeli hívek Nagyboldogasszony ünnepén Szántovára, Szent Mihály napján Béregre, Péter-Pál napján Monostorszegre, Simon és Júdás apostolok napján pedig Bezdánba látogattak el. Ugyanezen helységekből a küllődi templom titulusának ünnepén, azaz Keresztelő Szent János napján érkeztek lobogós processiók.

36 Amikor 1734-ben Patachich Gábor végiglátogatta egyházmegyéje plébániáit, Küllődön egy nádtetős, sárral tapasztott sövényfalú kápolnát talált, amely az érsek szerint inkább hasonlított parasztviskóhoz, mint imaházhoz.

37 Már ekkor fölmerült Grosschmid Gábor Cottman kamarai tanácsos 1763-ból származó jelentésére alapozva 1757-re teszi a német betelepítések kezdetét. A jelentés szerint az újonnan érkezők területileg is elkülönültek a sokácok mintegy 200 házától. - GROSSCHMID Gábor 1887. 5. KÉL 1. e. E. (Vegyes kötetek) 16. kötet. 333. p. KÉL 1. b. Küllőd 1. b. (A küllőd illírek levele Grassalkovich Antalhoz, 1768. nov. 16.) GROSSCHMID Gábor 1887. 6. VÁLYI András 1796-99. II. 391. KÉL I.e. E. 16. kötet. 333. p. „Capella est ex sepibus sive virgultis luto delinitis constructa, et arundinis subinde tecta, ut plus tugurio rusticano, quam oratorio sit similis." - KEL 1. a. Visitatio Canonica (1734)